Történet: A korszerű szovjet harckocsik ellensúlyozására kifejlesztett német nehézharckocsi. A gyártás egyszerűsítése végett merőleges páncéllemzeket alkalmaztak, amelyek vastagságát 80-100 milliméterre növelték. 88 milliméteres L/56 kaliberhosszságú ágyúval szerelték fel. A Henschel-gyár 1942 augusztusában kezdte meg a harckocsik gyártását. ( A Ferdinand páncélvadász konstrukciója a Pz-VI. Porsche-féle változatából eredt: a nehézharckocsira kiírt pályázatra a Henschel és a Porsche cég tervei közül a Henschel-változatot fogadták el, és a már elkészült 91 Porsche-futóművet torony nélküli páncélosvadásszá alakították át.) A németek 1942-ben állították hadrendbe új nehézharckocsijukat, a Tiger I-t. Ebben az időben a háború legerősebb tankja volt, 88 mm-es lövege félelmetes tűzerőt képviselt. Az első Tigrisek 1943-ban Tunéziában a brit erők ellen kerültek bevetésre, majd az összes arcvonalon megjelentek. A normandiai partraszállás után a szövetségesek úgy tartották, hogy egy "Tigris" kilövéséhez öt Sherman harckocsi kell. A Tigerből (pontosabban a Tiger I modellből) 1944-ig 1350 darab készült, a magyarországi- és az ardenneki csatában a német páncéloserők zömét ez a típus tette ki. Ezután fokozatosan felváltották a Tiger II-vel, melynek "beceneve" Königstiger lett, bár ezt az elnevezést a német hadsereg hivatalosan sohasem használta.