Hölgyeim és uraim, Megkértek, hogy beszéljek a második világháború nagy ismeretlenjérõl: A Waffen SS-rõl. Valahogy meglepõ, hogy egy politikai és katonai szervezetrõl, melynél a második világháborúban több mint egy millió önkéntes harcolt, hivatalosan teljesen hallgatnak. Miért? Miért van az, hogy a hivatalos nyilvántartás még mindig figyelmen kívül hagyja ezt a különleges, önkéntesekbõl álló hadsereget? Egy hadsereget, amely a az egész világot befolyásoló hatalmas csata örvényében volt. A választ talán abban a legmeglepõbb tulajdonságában a Waffen SS-nek lehet keresni, hogy az harminc különbözõ ország önkénteseibõl állt. Milyen ügy kötötte õket össze és miért ajánlották föl önkéntesen életüket? Német jelenség volt? Kezdetben igen. Eredetileg a Waffen SS kevesebb mint kétszáz emberbõl állt. állandóan növekedett 1940-ig, amikor második fázisába lépett: A germán Waffen SS fázisba. A Németországból jövõ németekhez ekkor csatlakoztak északnyugat európaiak és német származásúak egész Európából Aztán 1941-ben a Szovjetunióval való nagy összecsapás idején tovább nõtt az európai Waffen SS. Távoli országokból származó fiatal férfiak harcoltak együtt az orosz fronton. A háború elõtti években szinte senki sem ismerte a Waffen SS-t. Maguk a németek idõt szántak arra, hogy fölfigyeljenek a Waffen SS sajátos vonásaira. Hitler demokratikusan lett kancellár, megnyerte a szavazást. Mint más politikusok, részt vett a választási hadjáratban. Gyûléseken vett részt, hirdetõtáblákon hirdetett, üzenetével vonzotta hallgatóságát. Egyre több embernek tetszett mondanivalója és egyre többen szavaztak pártjának tagjaira. Hitler nem erõszakkal jutott hatalomra, hanem a nép választotta meg, és Németország államelnöke vezette be hivatalába, von Hindenburg tábornok. Kormánya legitim volt és demokratikus. Eleinte csak két követõje volt szintén a kormány tagja. Késõbb sikerült neki, mindig szavazás útján, hogy növelje többségét. Ha néhány választáson majdnem a szavazatok 90%-át kapta meg, minden szavazat Hitler saját érdeme volt. Választási hadjárata során ijesztõ ellenfelekkel állt szemben: a hatalom képviselõivel, akiknek nem volt a legcsekélyebb gátlása sem, hogy meghamisítsák a választási eredményeket. A weimari kormánnyal állt szemben és annak pénzzel jól ellátott balszárnyával és liberális pártjaival és hat millió jól szervezett kommunista párttaggal. Csak bátor és hajthatatlan harca azért, hogy meggyõzze az embereket arról, hogy rá szavazzanak, juttatta Hitlert a demokratikus többséghez. Ebben az idõben a Waffen SS semmilyen szerepet nem játszott. Ott volt természetesen az SA kb. 3 millió emberrel. Ezek a Nemzeti Szocialista Munkáspárt tagjai voltak, de biztosan nem voltak hadsereg. Fõ feladatuk az volt, hogy megvédjék a párt képviselõit a kommunista erõszaktól. És ez az erõszak valóban gyilkos volt: Több mint ötszáz nemzeti szocialistát öltek meg a kommunisták. Ezreket sebesítettek meg súlyosan. Az SA önkéntes, nem kormányhoz kötõdõ szervezet volt, és amikor Hitler hatalomra került, nem tudta többé szolgálatait igénybe venni. Abban a rendszerben kellett dolgoznia, amelyben azért választották meg, hogy azt szolgálja. Elõnytelen helyzetbe került. egy magát beásott bürokráciával kellett civakodnia, melyet a régi rendszer jelölt ki. Amikor a háború 1939-ben elkezdõdött, a német hivatalnokok 70%-át a régi rendszer jelölte ki és nem tartoztak Hitler pártjához. Hitler nem számolhatott az egyház támogatására sem. Mind a nagytõke, mind a kommunista párt teljesen ellenségesen állt szembe programjaival. Emellett rendkívül nagy volt a szegénység és hat millió munkás volt munka nélkül. Egyetlen európai ország sem ismert addig ekkora munkanélküliséget. Itt van tehát egy eléggé elszigetelt ember. A három millió SA tag nincs benne a kormányban. Szavazatuk segít megnyerni a választást, de nem tudják a bebetonozott kormányhivatalnokokat helyettesíteni. Az SA nem tudott a hadseregben sem befolyáshoz jutni, mert a fõ vezetés, mely félt a harctól, ellenséges volt az SA-val szemben. Ez az ellenségesség odáig fajult, hogy Hitler meglehetõs dilemmával találta magát szemben. Mit tegyen a követõk millióival, akik hatalomra segítették? Nem tudta figyelmen kívül hagyni õket. A hadsereg jól szervezett hatalmi struktúra volt. Noha csak 100 ezer emberbõl állt, ahogy ezt a Versaillesi szerzõdés elõírta, nagy befolyása volt az államügyekre. Németország államelnöke Hindenburg marsall volt. A hadsereg elõjogokkal rendelkezõ kaszt volt. Majdnem minden tiszt a társadalom felsõ rétegéhez tartozott. Hitler nem tudta szembõl támadni az erõs hadsereget. Hitlert demokratikusan választották meg, és nem tehette meg azt, amit Sztálin: gyorsbrigádokkal kivégeztetni az egész hadseregvezetést. Sztálin harmincezer magasrangú tisztet öletett meg. Így csinált Sztálin helyet saját megbízható komisszárjainak. Ilyen drasztikus módszerek nem voltak lehetségesek Németországban, és Sztálinnal ellentétben Hitlert nemzetközi ellenségek vették körül. Választása nemzetközi dühöngést hívott életre. Közvetlenül ment a választókhoz megkerülve a hatalmon levõ pártokat. Pártjának programpontjai közé tartozott a németországi faji tisztaság és a nép hatalmának visszaszerzése. Ezek az elvek úgy földühítették a világ zsidóságát, hogy az 1933-ban hivatalosan hadat üzent Németországnak. Szemben azzal amit állítanak, Hitlernek körülhatárolt hatalma volt és meglehetõsen egyedül volt. Elismerésre méltó, ahogy ez az ember ezeket a korai éveket túlélte. Csak az a tény, hogy Hitler különlegesen zseniális ember volt magyarázza meg túlélését a sok akadály között. Otthon és külföldön is meg kellett hajolnia az akadályok miatt csak azért, hogy megmutassa jószándékát. De minden cselekedete ellenére fokozatosan sarokba szorították. Az SA és a hadsereg közti viszály kicsúcsosodott. Régi bajtársa, Ernst Röhm, az SA vezetõje a sztálini példát akarta követni és fizikailag megsemmisíteni ellenfeleit a hadseregben. A viszály során Röhm meghalt, vagy öngyilkosság vagy gyilkosság következtében és sok segédje szintúgy, a hadsereg fölszedte a maradékot és az SA-t helyre utasította. Ebben az idõben a Németországban létezõ SS Hitler személyes õrcsapatából (= Leibstandarte) állt: száznyolcvan ember összesen. Fiatal tehetséges emberek voltak minden politikai szerep nélkül. Feladatuk a kancellária õrzése volt és a magas szintû látogatók katonai fogadása. Ebbõl a 180 fõs kis csapatból lett pár évvel késõbb a millió katonából álló hadsereg. Egy olyan hadsereg, mely addig nem látott hõsiességérõl lett híres Európában. Miután Hitler arra kényszerült, hogy elismerje a hadsereg vezetõ szerepét, látta, hogy ez a hadsereg soha nem fogja forradalmi szociális programját támogatni. Ez az arisztokraták hadserege volt. Hitler a nép gyermeke volt, egy ember, akinek sikerült a munkanélküliséget megszüntetni, és ezt a hõstettet a mai napig senki sem teljesítette túl. Két éven belül hat millió németnek adott munkát, és megszüntette a burjánzó szegénységet. Öv éven belül a német munkás jövedelme megduplázódott infláció nélkül. Szép és olcsó lakások százezrei épültek munkások számára. Minden háznak volt zöldséges kertje, hogy ott virágokat és zöldséget termesszenek. Minden gyárhoz tartozott sportpálya, uszoda és vonzó, szolíd mûhelyek. Elõször kaptak az alkalmazottak fizetett szabadságot. A kommunisták és a kapitalisták soha nem ajánlottak addig fizetett szabadságot; ezt Hitler teremtette meg. Õ szervezte meg a híres "szórakozva megerõsödni" (Freude durch Kraft) mozgalmakat, melynek során munkások megfizethetõ áron bérelhettek utasszállító hajókat és azon a világ bármelyik részét meglátogathatták. Mindezek az eredmények nem szereztek örömet a befutott uraknak. A nagy üzletemberek és a nemzetközi bankárok aggódtak. De Hitler eléjük állt. Az üzlet csak akkor csinálhat nyereséget, ha az embereket rendesen megfizetik és méltósággal élhetnek és dolgozhatnak. Elõször az ember, utána a nyereség. Ez Hitler reformjainak csak az egyike volt. Száz másikat is elindított. Szó szerint átépítette Németországot. Néhány év alatt több mint nyolcezer kilométer autópálya épült. Megtervezték a munkás által megfizethetõ népautót (Volkswagen). Minden munkás megvehette ha heti öt márka részletet fizetett. Ez példátlan volt Európában. Az autópályákon a munkások Németország bármelyik részét meglátogathatták amikor csak kedvük volt erre. Ugyanilyen programok voltak parasztoknak és a középosztálynak. Hitler látta, hogy ha azt akarta, hogy szociális reformjait szabotázs nélkül keresztülvigyék, ehhez olyan erõteljes eszközre van szükség, amely tiszteletet parancsol. Hitler nem szállt szembe a hadsereggel, de ügyesen elkezdte fölépíteni az SS-t. Nagy szüksége volt az SS-re, mert Hitler mindenek elõtt politikus volt; számára a háború a legutolsó lehetõség volt. Célja az volt, hogy meggyõzze az embereket, hogy megnyerje hûségüket, különösen a fiatal nemzedékét. Tudta, hogy a régi rendszerrel összekapcsolt hadsereg minden lépését ellenkezéssel kíséri. És igaza volt. Magas rangú tisztek puccsot kíséreltek meg a demokratikusan választott Hitleri kormány ellen. Ezt a müncheni összeesküvéséként ismerik, és idõben fölfedték. Ezt 1938-ban történt. 1944 július 20-án pedig Hitler majdnem meghalt, amikor nemesi tisztek bombát raktak az asztala alá. Hogy ne izgassa föl a hadsereget, Hitler az SS-t a törvény és rend megtartásáért felelõs szervezetté nagyította föl. Természetesen megvolt a német rendõrség, de Hitler nem bízott hûségükben. Az 150 ezer fõs rendõrséget a weimari kormány állította föl. Hitlernek nemcsak arra kellett az SS, hogy összeesküvéseket fedezzen föl, hanem arra is, hogy reformjait védje. Ahogy eredeti 180 fõs Leibstandarte egysége növekedett, más csapatokat is alapítottak, mint a Németország és a Germánia nevût. A hadsereg mindent megtett, hogy megakadályozza az SS toborzását. Hitler azzal szüntette meg a nehézségeket, hogy a belügy és nem a hadügyminisztérium végezte a toborzást. A hadsereg válasza az volt, hogy akadályozta a 18 és 45 év közötti férfiak behívását. A nemzetvédelemben a katonák négy évig szolgáltak, altisztek tizenkét évig és tisztek huszonöt évig. Úgy gondolták, hogy ilyen rendelkezések csírájában fogják elfojtani az SS-be való toborzást. Az ellenkezõje történt. Fiatal emberek ezrei siettek a toborzásra, a hosszú szolgálati idõ ellenére, többen, mint amennyit föl tudtak venni. A fiatalság úgy érezte, hogy az SS az egyetlen fegyveres csoport, amely érdekeit képviseli. A fiatal SS fiatal alakulatai érdekelni kezdték a közvéleményt. A jól szabott fekete egyenruhák mind több és több fiatal embert vonzottak. Az 1933-35-ig tartó két év alatt állandó eszmei csata volt a hadsereggel és az SS létszáma 8000 fõre emelkedett. Ebben az idõben a Waffen (=fegyveres) SS név még nem létezett. Csak 1940-ben, a Franciaországi hadjárat után nevezték az SS-t hivatalosan Waffen SS-nek. 1935-ben csak SS-nek hívták õket.8 ezer ember nem volt nagy szám egy 80 millió lakosú országban. Hitlernek mást is ki kellett találni arra, hogy megkerülje a hadsereget. Megalakította a halálfejes (=Totenkopf) védcsapatokat. Igazából ezek is az SS-hez tartoztak álruhában, de hivatalos feladatuk a koncentrációs táborok õrzése volt. Mik voltak ezek a koncentrációs táborok? Munkatáborok voltak, ahol a makacs kommunistákat dolgoztatták. Jól bántak velük, mert úgy vélték, hogy elõbb-utóbb hazafiakká fognak válni. Két koncentrációs tábor létezett összesen háromezer emberrel. Háromezer a hat milliós létszámú kommunista pártból. Tehát minden ezredik kommunista. A háború kezdetéig kevesebb lakójuk volt mint tízezer. Így a Totenkopf csapat négy hadseregbõl állt. A megfelelõ idõpontban az SS-hez fog csatlakozni. A Totenkopf létszáma alacsony maradt a komplikált fölvételi tartalékok miatt hogy ereje ne legyen föltûnõ. A háború kezdetén a Totenkopf létszáma 40 ezer fõ volt. 163 egységbõl állt. Idõközben az eredeti Leibstandarte létszáma 2800 volt és az Anschluss (=Ausztriával való egyesülés) idején Bécsben egy negyedik hadsereget alakítottak ki. Az SS-be belépett fiatal embereket úgy képezték, ahogy a világ egy másik hadseregében sem. Intenzív hadi és elméleti oktatásban vettek részt, de a legszigorúbb a pszichológiai oktatás volt. Sokat és jól sportoltak. Mindegyikük jól szerepelt volna az olimpián. Az SS jó pszichikai szereplése az orosz fronton, amely a világot úgy meglepte, ennek a kiképzésnek volt az eredménye. Ideológiai kiképzés is volt. Megtanulták, hogy miért küzdenek, hogy milyen Németország ébredt föl a szemeik elõtt. Megmutatták nekik, hogy hogyan lett Németország erkölcsileg egységes az osztályok kibékítésével és fizikailag hogy egyesült az elcsatolt német területek visszaszerzése útján. Megtanították nekik, hogy õk rokonai minden külföldön élõ németnek, a Lengyelországban , Oroszországban , s Szudétaföldön és Európa más részein élõkkel. Megtanulták, hogy minden német egy etnikai egység része. A fiatal SS tagokat két hadiakadémián oktatták, Bad Tölzben és Braunschweigban. Ezek az akadémiák teljesen mások voltak, mint a múltbeli félelmes barakkok. Az esztétikát a legmodernebb technológiával kombinálva ezeket százhektáros szép vidékek közepére tették. Hitler ellenzett minden fajta háborút, különösen a nyugateurópait. Eszébe sem jutott, hogy az SS részt vehetne ilyen háborúban. Az SS mindenek elõtt politikai erõ volt. Hitler a nyugateurópai országokat egyedi kultúra hordozóinak tekintette, melyek szövetkezhetnek, de biztosan nem hódíthatók meg. Úgy érezte, hogy a nyugateurópai harc egy nem megnyerhetõ polgárháborút eredményezne. Hitler európai eszméje jóval megelõzte szomszédaiét. Az 19114-18-as mentalitás, amikor kis országok harcoltak más kis országokkal kis földdarabokért, még létezett az 1939-es Európában. Ez nem állt a Szovjetunióra, ahol az internacionalizmus fölváltotta a nacionalizmust. A kommunisták soha nem kívánták Oroszország érdekeit szolgálni. A kommunizmus nem határolja le magát kis földterületek megnyerésére, hanem az egész világ uralmát tûzi ki céljául. Ez drámaian új szempont. A világuralomnak ez az elve volt megfigyelhetõ a vietnami, afganisztáni, afrikai és lengyelországi harcokban. Akkoriban ez teljesen új elv volt. A világ összes vezetõje közül egyedül Hitler vette észre, hogy ez az elv minden nemzetet egyaránt fenyeget. Hitler még élénken emlékezett a leplezetlen kommunista pusztításra az I. világháború végén. Különösen Berlinben és Bajorországban a kommunisták idegen parancsnokság alatt államot alkottak az államban és majdnem megdöntötték azt. Hitler számára minden keletre mutatott. A veszély forrása a kommunizmus volt. Amellett, hogy nem érdekelte Nyugateurópa leigázása, Hitler jól tudta, hogy nem háborúzhat két fronton. Ekkor, ahelyett, hogy Hitlert hagyták volna, hogy gyõzze le a kommunizmust, a szövetségesek azt a végzetes határozatot hozták, hogy megtámadják Hitlert. Az úgynevezett nyugati demokráciák szövetkeztek a Szovjetunióval, hogy bezárják és tönkretegyék Németország demokratikus kormányát. A Versaillesi szerzõdés már minden oldalról amputálta Németországot. Úgy alakították ki, hogy az Németországot állandó gazdasági válságban és hadi impotenciában tartsa. A szövetségesek szerzõdések sorát kötötték Belgiummal, az újonnan létrehozott Csehszlovákiával, Jugoszláviával, Lengyelországgal és Romániával, (az úgynevezett kisantant - a fordító) hogy minden oldalról nyomást gyakoroljanak Németországra. 1939 nyarán Nagybritannia és Franciaország kormányai titokban teljes hadi együttmûködési szerzõdésrõl tárgyaltak a Szovjetunióval. A tárgyalásokat Moszkvában tartották és Zsukov marsall írta alá a tárgyalási jegyzõkönyveket. A jegyzõkönyvek birtokomban vannak. Elképesztõek. Bennük van egy szerzõdés, amelyik garantálja Nagybritannia és Franciaország segítségét, ha a Szovjetunió megtámadná Németországot. Ha megkötik, a Szovjetunió rögtön támogatja az angol-francia csapatokat 5500 hadi repülõvel és háttérben a teljes szovjet légierõvel. 9 ezer és 10 ezer közötti számú tank is rögtön használható lett volna. Ennek fejében a Szovjetunió a balti államokat követelte és szabad utat Lengyelország felé. A tervet korai közös támadásnak nevezték. Németország akkor még alig volt fölfegyverkezve. A francia tárgyalások nyilvánvalóvá tették, hogy a 10 ezer szovjet tank hamarosan szétverné a 2 ezer német tankot, de nem látta, hogy ezek valószínûleg nem állnának meg a francia határon. A brit kormány hasonlóképpen kész volt arra, hogy átengedje Európát a szovjeteknek. Látva a teljes körülzárást, Hitler még egyszer elhatározta, hogy saját békét köt a szovjet-brit partnerség másik oldalával. A brit és a francia kormányhoz fordult és formális béketárgyalásokat kezdeményezett. Kérésére támadásokkal és rágalmakkal válaszoltak. A nemzetközi sajtó olyan gyûlöletorgiát folytatott Hitler ellen, amely példa nélküli a történelemben. Kísérteties ezeknek az újságoknak az újraolvasása ma. Amikor Hitler hasonló békekötési szándékkal fordult Moszkvához, meglepte a szovjetek kívánsága, hogy békét akarnak kötni Németországgal. Sztálin a békeszerzõdést valójában nem a béke érdekében írta alá. Azért írta alá, hogy amíg Európa felõrli magát a háborúban, addig fölépíthesse katonai hatalmát. Sztálin valódi szándéka a szovjet hadvezetõség tárgyalásának jegyzõkönyvében található, mely szintén birtokomban van. Sztálin itt kifejezi szándékát, hogy akkor szálljon harcba, amikor Hitler és a nyugati szövetségesek megsemmisítették egymást. Sztálinnak az volt az érdeke, hogy idõt nyerjen, amíg mások harcolnak. Elolvastam ezeket a katonai terveket és láttam, hogy hogyan archiválták õket. 1941-re Sztálin 10 ezer tankja 17 999-re nõtt és a következõ évben 32 ezerre, azaz tízszer annyira, mint ahány tankja Németországnak volt. A légierõ is 10:1 arányú lett volna Sztálin javára. Ugyanazon a héten, amikor Sztálin aláírta a szerzõdést Hitlerrel, 96 katonai repülõtér építését rendelte el a nyugati szovjet határon, és 180-at tervezett a következõ évre. Stratégiája állandó volt: "Minél több nyugati erõ áll egymással harcban, annál gyengébbek lesznek. Minél tovább várok, annál erõsebb leszek." Ilyen meghökkentõ körülmények között indult el a második világháború. Ezt a háborút a szovjeteknek ezüsttálcán kínálták. Ismerve Sztálin elõkészületeit Hitler tudta, hogy a kommunizmus szemébe kell néznie, minél elõbb, annál jobb. Hogy a kommunizmus ellen harcoljon, ehhez teljesen hû emberek kellettek, olyan emberek, akik egy ideológiát egy másik ideológiával küzdenek le. Hitlernek mindig az volt az elve, hogy az osztályok háborúja helyett az osztályok együttmûködésére alapozzon. Hitler megfigyelte, hogy a marxista osztályharc nem hozott jólétet Oroszország népére. Az Oroszországi munkások rosszul öltözöttek voltak, mint ma, rossz lakásaik voltak, rosszul voltak élelemmel ellátva. A boltok áruellátása mindig rossz volt, és a lakáshelyzet Moszkvában ma is éppen olyan elképesztõen rossz, mint a háború elõtt volt. Hitler számára az osztályharc fölkorbácsolása hiba volt, és az osztályok együttmûködése volt ennek az egyetlen alternatívája. Ahhoz hogy ez mûködjön, Hitler látta, hogy egy osztály sem használhatja ki a másikakat. Tény, hogy az újgazdag osztályok az ipari forradalom óta nagyon rosszul használták elõnyeiket és ez volt az oka annak, hogy a nemzeti szocialisták szocialisták voltak. A nemzeti szocializmus a legigazibb értelemben vett népszerû mozgalom volt. A nemzeti szocialisták legnagyobb része kékgalléros volt. A Hitlerjugend gyerekeinek 70%-a a kékgalléros munkások gyerekei voltak. Hitler azért nyerte meg a választásokat, mert a dolgozók tömegei mögötte álltak. Gyakran csodálkoznak azon, hogy a hat millió kommunista, akik Hitler ellen szavaztak, miért nem hozták vissza a kommunizmust Hitler megválasztása, azaz 1933 után. Ennek egyetlen oka van: Tanúi voltak és tapasztalták az osztályegyüttmûködés elõnyeit. Néhányan azt állítják, hogy kényszerítették õket az átállásra; ez nem igaz. Mint más hû németek, õk is kitûnõen végigharcolták a négy évet az orosz fronton. A munkások soha nem adták föl Hitlert, de a felsõbb osztályok igen. Hitler így fejezte ki formuláját az osztályok együttmûködésérõl a kommunizmusra adott válaszként: "Az osztályok együttmûködése azt jelenti, hogy a kapitalista soha nem tekinti a munkást tisztán gazdasági eszköznek. A pénz gazdasági életünk egyik része, a munkások többek, mint gépek, akiknek hetente egyszer odadobják a fizetésüket. Németország igazi gazdagsága a munkások." Hitler az aranyat a munkával helyettesítette, mint a gazdaság alapja. A nemzeti szocializmus a kommunizmus pontos ellentéte. Különleges eredmények követték Hitler megválasztását. Mindig Hitlerrõl és a táborokról hallunk, Hitlerrõl és a zsidókról, de soha nem hallunk hatalmas szociális mûvérõl. Ha a nemzetközi bankárok és szolgájuk a sajtó annyi gyûlöletet hozott létre Hitler ellen, akkor ennek oka az õ szociális eredményei. Nyilvánvaló, hogy egy népszerû szociális mozgalom, mint a nemzeti szocializmus összeütközött a nagytõke önzõ érdekeivel. Hitler elmagyarázta, hogy a pénz fölötti uralom nem foglalja magában a jogot egy ország kapzsi kizsákmányolására, mert emberek is élnek az országban, emberek milliói, és ezeknek az embereknek joguk van a tisztességes és szûkölködés nélküli életre. Amit Hitler mondott és tett, az megnyerte Németország fiatalságát. Az õ szociális forradalma miatt érezte magát az SS elkötelezve arra, hogy elterjedjen Németországban és akár életével védje meg a szociális vívmányokat. Az 1939-es nyugateurópai háború teljesen értelmetlen volt. Polgárháború volt azok között, akiknek egyesülni kellett volna. Rendkívül ostoba dolog volt. A fiatal SS-t arra tanították be, hogy védje a nemzeti szocialista forradalmat. Öt vagy tíz év alatt mindenkit helyettesíthettek volna, akit a régi rendszer tett hivatalába. De a háború kezdetén ezek a fiatal emberek nem maradhattak otthon. Mint az ország más fiatal embereinek, országukat kellett megvédeniük, és jobban kellett azt védeniük, mint másoknak. A háború változtatta az SS-t egy hazai hadseregbõl elõször egy külföldön harcoló nemzeti hadsereggé majd egy nemzetek fölötti hadsereggé. Most a háború elején vagyunk annak messzeható következményeivel. El lehetett volna kerülni a háborút? Határozottan igen! Még miután Lengyelországban elkezdõdött, azután is. A Danzigi konfliktus nem volt jelentõs. A versaillesi szerzõdés elválasztotta a német várost, Danzigot Németországtól, és Lengyelországnak adta, polgárai kívánsága ellenére. Ez olyan felháborító volt, hogy az egész világ elítélte. Németország egy nagy részét elvágták a közepén. Hogy Nyugatporoszországból Keletporoszországba utazhasson valaki, egy lepecsételt vonatban kellett utaznia lengyel területen. Danzig polgárainak 99%-a arra szavazott, hogy városuk visszakerüljön Németországhoz. Önrendelkezési jogukat folyamatosan semmibe vették. De a lengyelországi háború nem azért kezdõdött, mert Danzig vagy akár Lengyelország önrendelkezési jogát megsértették. Lengyelország pár hónappal azelõtt megtámadta Csehszlovákiát, ugyanakkor, amikor Hitler a Szudétaföldet visszahozta Németországba. A lengyelek készek voltak a Hitlerrel való együttmûködésre. Ha Lengyelország Németország ellen fordult, az azért volt, mert a brit kormány mindent megtett azért, hogy megmérgezze a német-lengyel viszonyt. Miért? Ennek sok köze van ahhoz a kisebbrendûségi komplexushoz, amelyet a brit kormány érzett Európa irányában. Ez a komplex okozta, hogy a brit uralkodó köröknek az volt a szándéka, hogy Európát háborúkkal és nézeteltérésekkel gyöngítsék. Abban az idõben a Brit Birodalomnak több mint 500 millió Európán kívüli alattvalója volt, de valahogy belefeledkezett hagyományos vesszõparipájába: ellentétek szításába Európában. A brit uralkodó köröknek a mûködési elve évszázadokon keresztül az volt, hogy ne engedjenek egy erõs európai országot sem vezetõ szerephez jutni Európában. Hogy a spanyolországi V. Károly, a franciaországi XIV. Lajos vagy Napóleon, vagy a németországi II. Vilmos- a brit uralkodó réteg soha nem tûrt el egy Európát egyesítõ mozgalmat. Németország soha nem keveredett bele a brit ügyekbe. De a brit uralkodó réteg mindig beleszólt Európa ügyeibe, különösen a középeurópai és a balkáni ügyekbe. Hitler bevonulása Prágába csatára hívta a briteket. Prága és Csehország évszázadokon keresztül Németország része volt és mindig a német érdekszféra része volt. A brit beavatkozás itt teljesen indokolatlan volt. Németország számára a Prágai rendszer nagy fenyegetést jelentett. Benest, Sztálin szolgalelkû alattvalóját a Kremlbeli fõnökök magukhoz rendelték, hogy rögtön nyissa meg határait a kommunista hadaknak. Prága volt a szovjetek ugródeszkája Németországba. Hitler számára Prága Középeurópa õrtornya volt és a szovjet megszállás késleltetésére való elõretolt állomás. Ott voltak még Prága történeti és gazdasági kapcsolatai Németországgal. Németországnak mindig voltak gazdasági kapcsolatai Középeurópával, Románia, a Balkán, Bulgária, Magyarország és Jugoszlávia hosszú ideig tartottak fönt gazdasági kapcsolatokat Németországgal, és ez ma is így van. Hitler európai gazdaságpolitikáját a kölcsönös megegyezés és a realizmus vezérelte. És Hitler fõ gondja az európai közös piac mûködése volt, nem pedig a cseh szabadság, amit a brit vezetés nem akart eltûrni. Noha az angol emberek csodálták Hitlert. Emlékszem, amikor Lloyd George a német sajtó képviselõivel beszélt Hitler háza elõtt, amikor vendégségben volt. Ezt mondta: "Hálát adhatnak Istennek, hogy ilyen nagyszerû vezetõjük van!" Lloyd George, aki Németország ellensége volt a II. világháborúban, mondta ezt! VIII. Edward király, Anglia királya, aki éppen leköszönt, és most Windsor hercege volt, szintén meglátogatta Hitlert annak Berchtesgadeni házában feleségével együtt, akit mellékesen arra használtak mások, hogy kikényszerítse az õ lemondását. Hazaérkezése után a herceg táviratot küldött Hitlernek. Így szólt: "Milyen csodálatos napot töltöttünk méltóságoddal. Feledhetetlen!" A herceg arra hivatkozott, amit sok angol tudott, mégpedig: "milyen jól megy a német munkásoknak." A herceg az igazat mondta. A német munkás kétszer annyit keresett, infláció nélkül, mint Hitler elõtt, és ennek következtében magas volt az életszínvonala. Még Churchill, a legfanatikusabb németgyûlölõ mind közül, 1938-ban, egy évvel a háború elõtt, egy levelet küldött Hitlernek, amiben ez állt: "Ha Nagybritannia valaha is olyan katasztrofális helyzetbe kerülne, mint Németország 1918-ban, akkor Istent kérném, hogy küldjön nekünk egy embert az Ön erejével és jellemével, méltóságos uram." A London Times jelentette ezt a rendkívüli állítást. Barát és ellenség elismerte, hogy Hitler rendkívüli szellemi képességekkel megáldott ember volt. Vívmányait irigyelte a világ. Öt rövid év alatt kihozott egy csõdbe ment és sok milliós munkanélküliséggel vert nemzetet a bajból, és az Európa legerõsebb gazdasági ereje lett. Olyan erõs volt, hogy a kis Németország hat évig képes volt dacolni a világ ellene vívott háborújának. Churchill elismerte, hogy senki más a világon még nem mutatott be ilyen teljesítményt. Röviddel a háború elõtt ezt mondta: "Biztosan ki tudunk dolgozni egy békeszerzõdést Hitlerrel." De Churchill más utasításokat kapott. A vezetés, félve attól, hogy Hitler Németországi sikere más országokra is átterjed, elhatározta, hogy elpusztítja õt. Gyûlöletet szított Németország ellen Európaszerte régi ellentéteket melegítve föl. Emellett kihasználta az irigységet, melyet néhány európai érzett Németországgal szemben. A németek magas születési aránya Németországot Nyugateurópa legnépesebb országává tette. A tudományban és a technológiában Németország elõtte volt mind Franciaországnak mind Nagybritanniának. Hitler gazdasági nagyhatalommá tette Németországot. Ez volt Hitler bûne, és a brit vezetés arra szavazott, hogy tegyék tönkre minden áron Hitlert és Németországot. A britek fölheccelték a lengyel kormányt Németország ellen. Maguk a lengyelek szívesen éltek volna békében Németország mellett. Ehelyett a szerencsétlen lengyeleket a britek háborúba sodorták. Nem szabad elfelejtenünk, hogy másfél millió német élt akkor Lengyelországban, nagy elõnyére a lengyel gazdaságnak. A gazdasági kapcsolatok mellett a lengyelek lehetõséget láttak arra, hogy német segítséggel visszaszerezzék azokat a lengyel területeket a Szovjetuniótól, amelyeket hiába próbáltak 1919 óta visszaszerezni. 1939 januárjában Hitler azt javasolta Becknek, a lengyel vezetõnek, hogy kössenek kompromisszumot a Danzig kérdésben: A danzigiak szavazatát a Németországhoz csatlakozáshoz elismerik, és Lengyelország továbbra is ingyen használhatja a kikötõt és annak berendezéseit, és ezt szerzõdéssel garantálják. Annak a sokszor hallott nézetnek, hogy minden országnak szüksége van tengeri kikötõre, nincs sok értelme. Svájc, Magyarország és más országoknak sincs tengeri kikötõje, és elvannak enélkül. Hitler javaslatai az önmeghatározás és kölcsönös elõnyök alapján álltak. Még Churchill is elismerte, hogy egy ilyen megoldás eltüntetné a Danzig problémát. De ez a beismerés nem okozta azt, hogy ne küldjenek ultimátumot Németországnak: visszavonulás Lengyelországból vagy háború. A világ látta nemrég, hogy mi történt, amikor Izrael lerohanta Libanont. Olyan sûrûn lakott városokat, mint Tyre és Sidon tettek tönkre és még Nyugat Beirutot is. Mindenki szót emelt Izrael visszavonulásért, de senki sem üzent Izraelnek háborút, amikor az nem mozdult. Egy kis türelemmel lehetett volna békés megoldást találni Danzigra. Ehelyett a nemzetközi sajtó erõteljes hazugság és rágalmazási kampányt indított Hitler ellen. Javaslatait akarattal félreértelmezték a könyörtelen sajtótámadások. A második világháború bûntettei között nem sorolják föl a nagybani mészárlásokat, melyek Lengyelországban történtek a háború elõtt. Irataimban részletes beszámolót vettem föl, mely részletesen bemutatja védtelen németek lemészárlását Lengyelországban. Német férfiak, nõk és gyerekek ezreit mészárolt le a legszörnyûbb módon a sajtótól fölheccelt csõcselék. Ezeknek a mészárlásoknak a fényképe túl szörnyû ahhoz, hogy meg lehessen nézni õket! Hitler elhatározta hogy megállítja a mészárlást és a németek megmentésére sietett. A lengyel kampány mutatta meg Hitler katonai zsenijét. A történelem lassan kezdi megérteni Hitler jellemének legföltûnõbb vonását: a ritka katonai zsenit. A Harmadik Birodalom minden sikeres katonai akcióját személyesen Hitler gondolta ki és irányította, nem a tábornoki kar. Hitler sok tábornokot befolyásolt, akik a következõ akciókban a legjobb képességû vezetõk lettek. A lengyelországi hadjárat esetén a tábornoki kar a balti tenger partja mentén akart támadni, hogy Danzigot bevegyék, ez a terv hadellátási okokból hibás volt. Hitler a Blitzkrieget (=villámháború) javasolta, azaz a hirtelen támadást, és nagyon gyorsan bevette Varsót. A Waffen SS a lengyel fronton jelent meg elõször és teljesítménye ámulatba ejtette a világot. A második csata Franciaországban szintén gyors és humánus volt. A brit-francia haderõk Hollandiába és Belgiumba vonultak, hogy megakadályozzák a német elõrenyomulást, de a németek túljártak eszükön Sedanban. Az akció pár napot vett igénybe. Egy történet szerint Hitlernek semmi köze nincs ehhez az akcióhoz, mindezt von Manstein tábornok csinálta, Ez teljesen hamis. Az ötlet valóban von Manstein marsalltól származott, de mikor bemutatta az egyesült hadvezetésnek, azok megdorgálták, lefokozták és Drezdába számûzték. A tábornoki kar ezt nem hozta Hitler tudomására. Hitler saját elhatározásából irányította a csatát ugyanazokon az utakon és kikerülte a brit-francia haderõket. Manstein csak 1940 márciusában került Hitlerrel kapcsolatba. Hitler tervezte a balkáni és oroszországi csatákat is. Ritka esetekben Hitler beleegyezett, hogy tábornokai akarata gyõzzön, mint például a kurszki csata esetén, amit el is vesztett a német haderõ. Az 1939-es lengyelországi csatában Hitler nem az ötven éves hadi szövegkönyvek eljárásait követte, amit tábornokai javasoltak, hanem saját támadási tervét, a páncélosokkal való körülkerítést. A lengyel csatát nyolc napon belül megnyerték noha Lengyelország akkora, mint Franciaország. A nyolc napos csatában három SS hadosztályt vetettek be: a Leibstandartet, a Deutschlandot és a Germániát. Szerepelt még egy SS motorbiciklis egység is, egy mérnöki hadosztály és egy szállítási osztály. Mindent összevéve, ez elégséges de kis haderõ volt, 25 ezer emberbõl állt. Sepp Dietrich és Leibstandarte-ja egyedül Szilézia visszacsatolása után két részre osztotta Lengyelországot pár nap alatt. Kevesebb mint háromezer emberrel gyõzte le a 15 ezer fõs lengyel hadsereget és 10 ezer hadifoglyot szereztek. Az ilyen gyõzelmek nem voltak vívhatók veszteségek nélkül. Nehéz elképzelni, hogy az egymilliós SS-bõl 352 ezret öltek meg és több mint 50 ezer ember tûnt el. Ez borzalmas eredmény! Európa legnagyszerûbb fiatal embereibõl 400 ezer fõ! Késlekedés nélkül áldozták föl magukat hitükért. Tudták, hogy példát kell mutatniuk. Elsõk voltak a front vonalán, hogy megvédjék országukat és ideáljaikat. A gyõzelemben vagy vereségben a Waffen SS mindig népe legjobb képviselõje akart lenni. Az SS az erõ demokratikus képviselõje volt: emberek önkéntes gyülekezete. A szavazási doboz eredménye nemcsak ennyi; egység volt az emberek szívében és eszében. Csatában a Waffen SS népszavazást tartott: Hogy a német nép büszke legyen rájuk, hogy tisztelje és szeresse õket. Ilyen magas motiváció tette a Waffen SS önkénteseit a világ legjobb harcosaivá. Az SS megállta helyét a csatákban. nem voltak üresbeszédû politikusok, de életüket adták, elsõnek mentek harcba és rendkívül bajtársias módon harcoltak. A bajtársiasság volt az SS legjellemzõbb vonása: egy SS vezetõ a többiek bajtársa volt. A frontvonalakon lehetett az SS kiképzés hatását igazán látni. Az SS tiszt ugyanazt a kemény kiképzést végezte el, mint a katonák. A tisztek ugyanazokon a sportversenyeken vettek részt és csak a legjobb gyõzött, függetlenül a rangtól. Ez igazi testvériséget eredményezett, ami erõt adott az egész Waffen SS-nek. Csak szabad emberek csoportos munkája, amelyet egy magasabb ideál köt össze tudná Európát egyesíteni. Nézzük meg ma a Közös Piacot. Ez egy hiba. Nincs egységesítõ eszme. Minden a paradicsom, a vas, a szén vagy a szeszesitalok áráról való alkudozás körül forog. A gyümölcsözõ egyesülések magasabb eszméken alapulnak. Az egyenlõség és a kölcsönös tiszteletadás elve katonák és tisztek között mindig jelen volt. A csapatparancsnokok fele csatában halt meg. A fele! Ez a világ egy hadseregében sem történt meg. Az SS tiszt mindig vezette csapatát. Hetvenöt közvetlen csatában harcoltam, mert SS tisztként mindig elõször kellett találkoznom az ellenséggel. Az SS katonákat nem a vonal mögött álló tisztek küldték csatába, õk követték tisztjeiket szenvedélyes hûséggel. Minden SS parancsnok tudta ezt, és tanította embereinek, és gyakran kapott váratlan válaszokat. A Cserkasszi ostroma utáni kitörésnél egyenként elbeszélgettem minden katonámmal, ezrektõl volt szó akkor. Két héten keresztül hajnaltól sötétedésig kérdéseket tettem föl nekik és meghallgattam válaszaikat. Néha elõfordul, hogy egy hencegõ katona kitüntetést kap, míg mások - hõsök - akik hallgatnak, nem. Mindegyikükkel beszéltem, mert elsõ kézbõl akartam tudni, hogy mi történt, és hogy mit csináltak, Ahhoz, hogy igazságos legyek, tudnom kellett az igazat. Ez alkalommal történt, hogy két katonám elõhúzta belga ellenállási mozgalmi igazolványát. Azért küldték õket, hogy megöljenek engem. A fronton nagyon egyszerû valaki hátába lõni. De az SS különleges szelleme hatott rájuk. Az SS tisztek elvárhatták, hogy példájuk miatt embereik hûségesek legyenek. Az SS tiszt életben maradásának átlagideje a fronton három hónap volt. Észtországban tíz fiatal tiszt jött hozzám a Bad Tölzi akadémiáról hétfõn; csütörtökön egy már sebesülten távozott. A hagyományos hadseregekben a tisztek úgy beszéltek az emberekkel, mint fölérendelt az alárendelttel, és ritkán úgy, mint bajtársak a csatában és ideológiai testvérek. Így 1939-ben a Waffen SS elnyerte a tábornokok csodálatát és tiszteletét. Ez lehetõséget adott Hitlernek arra, hogy megnövelje létszámát. Hadseregek helyett három osztályra tagozódtak. Újra, a hadseregben drákói behívási föltételek voltak: Az SS-be csak az jelentkezhetett, aki legalább négy évre elkötelezte magát szolgálatra. A hadsereg azt hitte, hogy senki sem vállalja ezt a kockázatot. Újra rosszul hitték. Az 1940-es év csak február hónapjában 49 ezren léptek be az SS-be. Az 1939 szeptemberi 25 ezerbõl 1940 májusára 150 ezer lett. Így lett 180-ból 8 ezer majd 25 ezer majd 150 ezer és végül 1 millió, mindez a sok gond ellenére. Hitlernek nem állt érdekében a háború Franciaországgal, ezt rákényszerítették. A 150 ezer SS ember a hadseregben szolgált és a legveszélyesebb és legnehezebb feladatokat bízták rájuk. Annak ellenére, hogy csak kevésszámú kézifegyverük volt. Nem voltak tankjaik. 1940-ben a Leibstandarte kapott néhány földerítõ tankot. Az SS kerekeket kapott, és ez volt minden. De a teherautókkal, motorkerékpárokkal és különféle más eszközökkel érdekes hõstetteket vittek véghez. A Leibstandarte és a Führer egységeket Hollandiába küldték Sepp Dietrich vezetése alatt. Át kellett menniük a hollandiai csatornákon. A Luftwaffe ejtõernyõsöket dobott le, hogy egy hidat tartsanak 120 mérföld mélyen holland területen, és életfontosságú volt az SS-nek, hogy a lehetõ leggyorsabban elérje ezeket a hidakat. A Leibstandarte végrehajtott egy olyan hõstettet, amit elõtte még senki sem tett meg: napi 120 mérföldet tett meg. Akkoriban ez hallatlan teljesítmény volt és a világ meg volt lepve. Ilyen sebességgel a német csapatok egy hét alatt elérnék Spanyolországot. Az SS egy nap alatt átkelt az összes hollandiai csatornán könnyû gumihajóhidakon.Az SS veszteségei itt is nagyok voltak. De hála hõsiességének és sebességének, a német hadsereg három nap alatt elérte Rotterdamot. Az ejtõernyõsöket kisöpörték volna, ha az SS nem teljesítette volna bizalmi feladatát. Belgiumban az Führer SS hadosztály a francia hadsereg fejével került szembe, amely, miután beleesett a Sedani csapdába, a hollandiai Breda fele ment. Itt volt elõször szemmel látható, hogy egy nem túl motivált hadsereg harcol egy nemzeti hadsereggel. Egy SS hadosztály és néhány német század elég volt arra, hogy az egész francia hadsereget összezavarják és Bredatól Antwerpenig, majd Belgiumból Északfranciaországba üldözzék. A Leibstandarte és a Führer hadosztályok együtt vonultak tovább a nagy Zealand szigetekre, amelyek az Escaut és a Rajna folyók között vannak. Néhány nap alatt biztonságban voltak. A Leibstandarte nagyon rövid idõ alatt átkelt Belgiumon és Északfranciaországon. Az SS hadosztályok második nagy csatája egy hadseregbeli tankos hadosztállyal együtt történt. Az SS, tankjaival Rommel és Guderian tábornokok parancsnoksága alatt állt. Támadási ékük az északi tenger fele mutatott. Sepp Dietrich és csapatai átkeltek a francia csatornákon, de leragadtak egy ellenséges mocsaras területen és éppen csak sikerült elkerülniük a megsemmisítést. De a sok veszteség ellenére, melynek áldozatai katonák, egy ezredes és néhány tiszt volt, akiket támadásnál öltek meg, a németek elérték Dünkirchent. . Hitler nagyon büszke volt rájuk. A következõ héten Hitler a Somme folyó mellet vonultatja fel õket, ahonnan Franciaországba vonulnak. Itt az SS újra bebizonyítja, hogy a világ legjobban harcoló csapata. Sepp Dietrich és az SS második Totenkopf hadosztálya annyira gyorsan halad elõre, hogy három napra elvesztik a kapcsolatot a hadsereg többi részével. Franciaország, Lyonban találkoznak újra, egy városban, melyet a francia-német békeszerzõdésnél el kellett hagyniuk. Sepp Dietrich és egy tucat teherautón utazó SS megvalósította a lehetetlent. A Führer SS hadosztály keresztültörte a Maginot vonalat. Mindenki azelõtt azt mondta, hogy a vonal áttörhetetlen. A háború véget ért Franciaországban. Hitler három SS századdal vonult át Párizson. Berlin is ünnepelte a hõsöket. De a hadsereg olyan féltékeny volt, hogy egyetlen SS emberrõl sem emlékezett meg mint jó vagy bátor katonáról. Maga Hitler volt az , aki a német parlament elõtt ünnepélyesen köszönetet mondott az SS hõsiességéért. Ez volt az elsõ alkalom, hogy Hitler hivatalosan megemlítette a Waffen SS nevét. De ez több volt, mint csak egy névváltoztatás. A Waffen SS germánná vált, mert minden germán országból elfogadták önkéntesek jelentkezését. Az SS magától rájött, hogy közeli rokonságban áll a Nyugateurópai népekkel: A norvégek, dánok, hollandok, flámok -mind ugyanahhoz a germán népcsaládhoz tartoznak. Ezeknek a germán népek nagyon jó benyomásuk volt az SS-rõl, és így voltak bizonyos fokig a franciák is. A nyugateurópai népek csodálták ezt a különleges német haderõt amely másképpen mûködött, mint az addig ismertek: Ha két SS földerítõ elsõként érkezett meg egy városhoz motorbiciklin, mielõtt megjelentek volna a helyi hatóságoknál, elõbb rendbehozták külsejüket, hogy kifogástalanul nézzenek ki. Az emberekbõl ez tiszteletet váltott ki. A germán eredetû európai fiatalok csodálata az SS iránt nagyon is természetes volt. Fiatal emberek ezrei Norvégiából, Dániából , Flandriából és Hollandiából bámulták és csodálták azt. Úgy érezték, hogy valami ellenállhatatlanul vonzza õket az SS-be. Nem Európa, de germán származásuk ébredt föl lelkükben. Azonosultak a gyõzelmes németekkel. Számukra Hitler volt a legkiválóbb ember, akit valaha is láttak. Hitler megértette õket, és érdekes ötlete volt, hogy megnyissa számukra az SS kapuit. Ez elég kockázatos volt. Senki sem gondolt erre azelõtt. Hitler elõtt a német birodalmiság csak arra gondolt, hogy árukkal házaljon egyes országok között, de senki sem gondolt a "közösségi" ideológiában - azaz, hogy szomszédjával azonos nézetei legyenek. Hirtelen, az eladás és alkudozás helyett, megjelent egy ember, aki nagyszerû ötlettel jött: elbûvölõ szociális igazságosság, amelyre mindannyian már sok éve vágytak. Egy széles új világrend, a háború elõtti úgynevezett "demokráciák" kozmopolitizmusa helyett. A válasz Hitler ajánlatára lenyûgözõ volt. Légiók alakultak Norvégiában , Dániában , Hollandiában és Flandriában. Fiatal emberek ezrei viseltek most SS egyenruhát. Hitler külön számukra hozta létre a híres Viking hadosztályt. Ennek az lett a rendeltetése, hogy a Waffen SS egyik legfélelmetesebb hadosztálya legyen. A hadsereg még mindig mindent megtett, hogy megállítsa a fiatal emberek jelentkezését az SS-be Németországban, és úgy tett, mintha az SS nem is létezne. Az ilyen hazai akadályoknál normális és érthetõ, hogy az SS szívesen vett föl Németországon kívüli férfiakat. A külföldön élõ németek gazdagon kínálták az önkénteseket. Mint ahogy német amerikaiak milliószámra vannak, éppen úgy vannak németek Európa minden részén - Magyarországon , Romániában, Oroszországban. Még egy szovjet volgai német köztársaság is volt. Itt németek leszármazottai laktak, akik kétszáz évvel ezelõtt vándoroltak oda ki. Más európaiak, mint a francia hugenották, akik Poroszországba mentek, szintén hasonló módon vándoroltak ki. Hitler üdvözölte õket otthon. Elsõsorban mint SS elit alakulatok katonáit látta bennük és fontos faktort minden német ideológiai egyesítéséhez. Itt megint érdekes volt a lelkes válasz. 320 ezer német származású önkéntes akart csatlakozni egész Európából, csak Romániából 54 ezer. Abban az idõben ezek jelentõs számok voltak. Számos problémát kellett megoldani. Például sok germán önkéntes nem beszélt németül. Családjaik kétszáz éve költöztek idegen országokba. Spanyolországban például látom, hogy légiósaim gyerekei spanyollá válnak - és unokáik nem beszélnek már franciául. A németekkel ugyanez történt. Az SS-be érkezõ német önkéntesek elõször sok különféle nyelvet beszéltek, más szokásaik és szükségleteik voltak. Hogy találjanak tiszteket, akik ezeken a nyelveken beszélnek? Hogyan koordináljanak egy ilyen nem egységes tömeget? Ezeknek a problémáknak a megoldása volt a Waffen SS asszimilációs programjának a csodája. A különféle "törzsek" hazahozását a Waffen SS úgy tekintette, mint a valódi európai egység alapját. A 300 ezer német önkéntest szívesen fogadták az SS-ben mint testvéreket, és ezek ezt azzal viszonozták, hogy lelkes, hû és hõsi tagjai lettek a német SS-nek. Egy éven belül minden megváltozott, a Waffen SS barakkjai tele voltak, az akadémiák tele voltak. A legszigorúbb fölvételi követelmények és feltételek minden germán önkéntesre is vonatkoztak. Minden módon a legjobbaknak kellett lenniük, testileg és lelkileg. Nekik kellett a germán faj legjobbjaivá válniuk. A germán fajelméletet szándékosan eltorzítják. Ez soha nem volt "Más-fajok-elleni" rasszizmus. Ez németbarát rasszizmus volt. Az volt a célja, hogy a germán fajt erõssé és egészségessé tegye minden lehetõ módon. Hitler nem akard degeneráltak millióival élni, ha lehetõsége volt ezt megakadályozni. Ma mindenütt alkoholistákat és kábítószereseket találunk. Hitler törõdött vele, hogy a német családok egészségesek legyenek, hogy egészséges gyerekeket neveljenek föl, hogy a nemzet egészségesen újuljon meg. A germán rasszizmus a saját faj kreatív erejének újrafölfedezése volt, kultúrájának újrafölfedezése. A kiválóság, a nagy ideálok után való kutatás volt. A nemzeti szocialista rasszizmus nem más fajok ellen volt, hanem a saját fajért. Célja a saját faj megvédése és javítása volt, és azt akarta, hogy más fajok ugyanúgy védjék saját értékeiket. Ezt az is mutatta, hogy a Waffen SS, mikor megnõtt, 60 ezer iszlámhoz tartozót is fölvett. A Waffen SS elfogadta ezek életmódját, szokásait és vallásukat. Minden iszlám egységnek volt imámja, minden csapatnak volt mullahja. Mindannyiunk kívánsága volt, hogy jó tulajdonságaikat a legjobban hozzuk ki. Ez volt a mi rasszizmusunk. Jelen voltam, amikor minden iszlámhitû bajtársam személyes ajándékot kapott Hitlertõl újévkor. Ez nyakék volt rajta egy kis Koránnal. Hitler ezzel a kis szimbolikus ajándékkal tisztelte meg õket. Azzal tisztelte meg õket, ami életük és történelmük legfontosabb része volt. A nemzeti szocialista rasszizmus hû volt a német fajhoz ás teljes mértékben megadta a tiszteletet minden más fajnak. Itt halljuk: "Mi van az zsidóellenes rasszizmussal?" erre ezt válaszolhatjuk: "Mi van a zsidó gójellenességgel?" A zsidó faj szerencsétlensége, hogy soha nem jött ki semmilyen más fajjal. Ez rendkívüli történelmi jelenség. Ha valaki a zsidók történetét tanulmányozza - ezt teljesen tárgyilagosan mondom minden érzelem nélkül -, fejlõdésüket a századok folyamán, észreveszük, hogy mindig, mindenütt és mindenkor gyûlölték õket. Gyûlölték õket a régi Egyiptomban, az õsi Görögországban, a római idõk alatt annyira, hogy 3 ezret közülük Szardíniába deportáltak. Ez volt az elsõ zsidó deportáció. Gyûlölték õket Spanyolországban, Franciaországban, Angliában (Angliából évszázadokra ki voltak tiltva) és Németországban. Egy õszinte zsidó író, Lazare írt egy nagyon érdekes könyvet az antiszemitizmusról, ahol megkérdezte sajátmagát: "nekünk zsidóknak meg kellene kérdeznünk: Miért gyûlölnek bennünket mindenütt? Ennek oka nem üldözõink, mert ezek más-más helyeken vannak más-más idõben. Ez azért van, mert bennünk van valami nagyon gyûlöletes." Ami gyûlöletes, az az, hogy a zsidók mindig elõjogokkal rendelkezõ osztályként, Isten kiválasztottjaiként akartak élni és törvények fölött. Ez a viselkedésük tette õket gyûlöltté. A zsidó faj ezért sajátos faj. Hitler nem akarta azt megsemmisíteni: Azt akarta, hogy a zsidók találják meg saját identitásukat saját környezetükben, és nem mások rovására. Ha a nemzeti szocializmus harcban állt a zsidókkal, akkor ez egyetlen tárgyra volt korlátozva: Hogy a zsidók békésen hagyják el Németországot. Saját országot akartak nekik adni Németországon kívül. Madagaszkárt vették tervbe, de a terveket nem követték tovább, amikor az Egyesült Államok belépett a háborúba. Idõközben Hitler arra gondolt, hogy a zsidók éljenek tovább hagyományos gettóikban. Meglesz saját vezetõségük, önkormányzatuk lesz és úgy élnek, ahogy akarnak. Saját rendõrségük volt, saját villamosuk, saját zászlójuk, saját gyáraik, amelyeket mellékesen a német állam épített. A többi fajok képviselõit szívesen látták Németországban, de nem mint elõjogokkal bíró megszállókat. Egy év alatt a Waften SS sok germán embert gyûjtött össze Északeurópából és németek százezreit Németországon kívülrõl, a Waffen SS Volksdeutsche (=népi német) -it. Ekkor lángolt föl a nemzeti szocializmus és a kommunizmus közti ellentét nyílt lánggá. Ellentét mindig létezett. A "harcomban" Hitler világosan megírta célját: A kommunizmus világot fenyegetõ veszélyének megszüntetése, és mellékesen földet követelt Keleteurópában. Ez a keletre való terjeszkedés sok haragot okozott: Hogyan tudtak a németek földet követelni Oroszországtól? A válasz: Hogyan tudtak az amerikaiak az indiánoktól földet követelni az Atlanti és a Csendes óceán között? Hogyan követelhette Franciaország Dél Flandriát és Rousillont Spanyolországtól? És mi van Nagybritanniával és sok más országgal, amelyek más területeket követeltek, meghódították azokat és oda telepedtek? Valahogy valamikor megtették ezt. Az mind rendben volt, hogy ezek az országok idegen területeket foglaltak el, de Németországnak ez tilos volt. Én személyesen mindig nyomatékosan megvédtem Oroszországot és végül sikerült Hitlert meggyõznöm arról, hogy a németeknek partnerként kell élni Oroszországgal és nem hódítóként. Mielõtt partnerekké válhattak volna, ki kellett söpörni a kommunizmust. A szovjet-német szerzõdés ideje alatt Hitler megpróbált idõt nyerni, de a szovjetek egyre agresszívabban léptek föl Észtországgal és Bukovinával szemben. Most részleteket olvasok szovjet iratokból, ezek a legleleplezõbbek. Olvassuk magától Vorosilov marsalltól: Most van idõnk arra, hogy elõkészüljünk arra, hogy kivégezzük a kapitalista világot amíg az haldoklik. De óvatosaknak kell lennünk. A németeknek nem szabad sejteniük, hogy mi le akarjuk szúrni õket, amíg õk a franciákkal hadakoznak. Máskülönben megváltoztathatják haditervüket és megtámadhatnak bennünket. Egy fejezetben Kopotinov marsall írta: Hitler Németországa és a Szovjetunió közti békés együttélés csak ideiglenes. Nem fogjuk hosszan elfogadni." Timosenko marsall a maga részérõl nem akarta elsietni: "Ne felejtsük el, hogy anyagaink a szibériai gyárakból nem jön meg õsz elõtt." Ezt 1941 elején írták, és az anyagot csak õsszel kellett szállítani. A hadiipari komisszariátus jelentésében ez állt: 1942-ig nem kezdjük el a teljes termelést. Zsukov marsall hozzáfûzte: "Hitlernek sietõs megtámadásunk. Jó oka van erre." Valóban, Hitlernek jó oka volt arra, hogy megtámadja Oroszországot, mert észrevette, hogy õt fogják kisöpörni, ha ezt nem teszi meg. Zsukov hozzáadta: "Még néhány hónapra van szükségünk ahhoz, hogy kiegyenlítsük néhány hibánkat 1941 vége elõtt. 18 hónap szükséges ahhoz, hogy haderõnket teljesen modernizáljuk." A rendelkezések teljesen pontosak. A legfelsõ szovjet negyedik tanácsában 1939-ben kimondták, hogy a tisztek szolgálati ideje három év, a katonáké négy év, hadiflotta legénységénél öt év. Mindezeket a határozatokat alig egy hónappal azután hozták, hogy a szovjetek aláírták a békeszerzõdést Németországgal. Így a szovjetek a békére ittak, és eszeveszetten készültek a háborúra. Több mint 2500 betonerõdítményt építettek 1939 és 1940 között. 160 hadosztályt tettek harcképessé- 60 tankhadosztály állt riadókészültségben. A németeknek csak tíz páncélos hadosztályuk volt. 1941-ben a szovjeteknek 17 ezer tankjuk volt, és 1942-ben 32 ezer. 92578 légifegyverük volt, és 17545 hadirepülõjük számszerûleg 1940-ben meghaladta a német hadirepülõk számát. Egyszerû megérteni, hogy amikor ilyen hadikészülõdés volt folyamatban, Hitlernek csak egy választása maradt: Vagy a Szovjetunió azonnali megtámadása, vagy saját megsemmisítésével szembenézni . Hitler Oroszországi hadjárata egy "utolsó esély" hadjárat volt. Hitler nem ment túl optimistán Oroszországba. Késõbb ezt mondta nekem: "Amikor beléptem Oroszországba, olyan voltam, mint egy bezárt ajtóval szembenálló ember. Tudtam, hogy át kell rajta mennem, de anélkül, hogy tudnám, mi van mögötte." Hitlernek igaza volt. Tudta, hogy a szovjetek erõsek, de mindenek elõtt azt tudta, hogy késõbb még sokkal erõsebbek lesznek. Csak 1941-ben volt valamennyi esélye. A briteknek még nem sikerült kiterjeszteniük a háborút. Hitler, aki soha nem akart háborút Nagybritanniával, még most is békét próbált kötni. Meghívott egy hétre magához. Meg akarta velem vitatni a helyzetet és hallani, hogy mit szólok hozzá. Nagyon egyszerûen és világosan beszélt. A légkör informatív és laza volt. Otthon érezte magát az ember nála, mert élvezte a vendéglátást. Kényelmesen kente meg a pirított kenyereket vajjal és adta õket körbe, és, noha õ nem ivott, hozott nekem minden étkezés után egy üveg pezsgõt, mert tudta, hogy én szeretek inni egy pohárnyit ebéd után. Mindezt minden hûhó nélkül és nagyon szívélyesen. ez is része volt zsenijének, mert õ az egyszerûség embere volt a legkisebb alakoskodás nélkül és nagyon szerény ember. Angliáról beszélt. Egyszerûen megkérdeztem: "Miért nem látta el a britek baját Dünkirchenben? Mindenki tudja, hogy ki tudta volna õket füstölni." Ezt felelte: Igen visszatartottam csapataimat, és hagytam, hogy a britek hazameneküljenek Angliába. Egy ilyen vereség úgy megalázta volna õket, hogy nehéz lett volna velük késõbb békét kötni." Ugyanekkor Hitler azt mondta nekem, hogy nem akarta a szovjetek abban való hitét eloszlatni, hogy õ meg akarja támadni Angliát. Megemlítette, hogy Lengyelországba induló csapatai között kis angol-német szótárakat osztott ki. A szovjet kémek kötelességtudóan jelentették a Kremlnek, hogy Németország Lengyelországi jelenléte csak blöff, és õk hamarosan továbbmennek a brit szigetekre. 1941 június 22-én Németország Oroszországot támadta meg és nem Angliát. Az elsõ gyõzelmek gyorsak voltak, de drágák. Hõsi csatában éltem az orosz fronton. Tragikusan hõsi volt, és mártírium is volt. A végtelen mérföldek ezrei az Oroszországi sztyeppéken nyomasztóak voltak. gyalog kellett elérnünk a Kaukázust, mindig szélsõséges körülmények között. Nyáron gyakran térdig vonultunk az iszapban, télen pedig a nulla fok alatti fagyban. De 1941-ben pár nap alatt Hitler megnyerni látszott az Oroszországi csatát. A Moszkvai csata elõtt Hitlernek sikerült legyõznie a szovjet hadsereget és számos hadifoglyot ejtett. Guderian tábornok tankhadosztálya, mely egymagában körülzárt egy több mint egy millió fõs szovjet csapatot Kiev mellett, elérte a Moszkvai villamosvonalakat. Ekkor hirtelen hihetetlenül erõsen kezdett fagyni: 40, 42 50 fok mínusz! Ez nemcsak azzal járt, hogy emberek fagytak meg, de a gépek is megfagytak a helyükön. Egyetlen tank sem tudott továbbmenni. A tegnapi iszap szilárd jégdarabbá fagyott, fél méter magassá, és ez eljegesítette a tank futófelületét. 24 óra alatt megfordult véleményünk a taktikáról. Ekkor történt az is, hogy Szibériában, a távolkeleten állomásozó csapatokat visszahoztak és harcba vetették a német csapatok ellen. Ez a pár végzetes nap hozta a különbséget a gyõzelem és a vereség között, mellyel Hitler az olaszok görögországi hadmûvelete miatt tartozott 1940 õszén. Mussolini irigyelte Hitler hadi sikereit. Ez mély és halk irigység volt. Mussolini barátja voltam, jól ismertem. Figyelemre méltó ember volt, De Európával nem sokat törõdött. Nem volt ínyére a nézõ szerepe, amikor Hitler mindenütt nyert. Úgy érezte, hogy valamit tennie gyorsan kell. Impulzív módon értelmetlen támadást indított Görögország ellen. Csapatait rögtön legyõzték. De ez okot adott a briteknek arra, hogy megtámadják Görögországot, ami enélkül kimaradt volna a háborúból. Görögországból a britek bombázni tudták a román olajmezõket, amelyek létfontosságúak voltak Németország harcaihoz. Görögországot arra is tudták használni, hogy levágják a német csapatokat útjukon Oroszország felé. Hitler arra kényszerült, hogy elfojtson egy fenyegetõ veszélyt. Öt hetet pazarolt el a balkánon. Ottani gyõzelmei hihetetlen szállítási teljesítmények voltak, de ezek késleltették indulását az Oroszországi csatába öt kritikus héttel. Ha Hitler idõben elindította volna támadását, ahogy tervezte, akkor öt héttel elõbb érte volna el Moszkvát, a korai õsz napsütésében, amikor a föld még száraz volt. A háborúnak vége lett volna, és a Szovjetunió a múlt emléke lett volna. A hirtelen fagy és a friss szibériai csapatok megérkezése rémületet keltettek a hadsereg több tábornokában. Vissza akartak vonulni Moszkvától 200 kilométerre. Nehéz elképzelni ennyire ostoba stratégiát! A fagy Oroszországban mindenütt ugyanúgy ott volt, keleten és nyugaton, és a 200 mérföldnyi út a nyitott sztyeppéken csak rosszabbá tette volna a dolgokat. Én Ukrajnában vezettem csapataimat akkor és a hõmérséklet mínusz 42 fok volt. Egy ilyen visszavonulás minden nehéztüzérség otthagyását jelentette volna, beleértve a támadó tankokat és páncélosokat, amelyek a jégbe voltak fagyva. Ez fél millió ember kitevését is jelentette a szovjet orvlövészeknek erõteljes támadásainak. Valójában ez a biztos halálnak való kitevésükkel volt egyenlõ. Csak vissza kell emlékeznünk Napóleon visszavonulására októberben. Novemberben eljutott a Berzina folyóhoz és december 6-án minden francia csapat elhagyta Oroszországot. Hideg volt ugyan, de nem volt téli csata. El tudja képzelni, hogy a fél millió német, akik a süvöltõ hóviharokkal küzdöttek, elvágva a szállításoktól, akiket minden oldalról kozákok tízezrei támadnak? Álltam szemben töltött fegyverû kozákokkal, és csak a legerõsebb túlerõ tüzelése tudta megállítani õket. Hogy megakadályozza ezt az oktalan visszavonulását, Hitlernek 30 tábornokot kellett menesztenie pár nap alatt. Ezután arra szólította föl a Waffen SS-t, hogy töltse ki az ûrt és növelje meg az erkölcsi tartást. Az SS rögtön szilárdan tartotta a moszkvai frontot. Az egész háború folyamán az SS sohasem hátrált meg. Inkább meghaltak volna, mint meghátrálnak. Nem lehet elfelejteni a számokat. A Waffen SS 43 ezer embert vesztett Moszkva elõtt. A Führer hadosztály szinte szó szerint az utolsó emberig harcolt. az egész hadosztályból csak 35 ember maradt életben. A Führer hadosztály emberei szilárdan álltak, és a szovjet csapatok nem tudtak keresztültörni rajtuk. Megpróbálták megkerülni az SS-t a hóban. Így ejtette fogságba a Totenkopf SS hadosztály a híres orosz tábornokot, Vlaszovot. Hõsiességük nélkül Németországot 1941 decemberében megsemmisítették volna. Hitler ezt sohasem felejtette el: az õ akaraterejét sugározta ki a Waffen SS Moszkva elõtt. Jellemet és energiát mutattak. És Hitler ezt csodálta a legjobban: az energiát. Számára nem volt elég, ha valaki intelligens vagy ügyes volt. Ezek az emberek sokszor estek darabokra, ahogy a következõ télen látjuk Paulus tábornok Sztálingrádi csatájánál. Hitler tudta, hogy csak puszta energia és akaraterõ, a feladás elutasítása, egy akarat amely minden akadályt legyõz nyerhet meg egy háborút. Az oroszországi sztyeppék hóviharai megmutatták, hogy a világ legjobb hadserege, a német hadsereg, jól kiképzett tisztek ezreivel és fegyelmezett emberek millióival nem volt elég a gyõzelemhez. Hitler észrevette, hogy meg fogják verni õket, hogy valami más kellett, és hogy csak a töretlen hit és egy magasrendû eszme tudja megjavítani a helyzetet. A Waffen SS-nek megvolt ez az ideálja, és mostantól Hitler teljesen rájuk támaszkodott. Európa minden részébõl önkéntesek siettek német testvéreikhez. Ekkor született a harmadik nagy Waffen SS. Elõször egy német volt, aztán germán és most megalakult az európai Waffen SS. 125 ezer önkéntes jelentkezett a nyugati kultúra és civilizáció védelmére. Az önkéntesek annak teljes tudatában csatlakoztak, hogy az SS-tõl szedte a halál a legtöbb áldozatot. Egy millióból több mint 250 ezer halt meg a harcokban. Számukra a Waffen SS, a halálok ellenére Európa születését jelentette. Napoleon ezt mondta Szent Ilona szigetén: "Addig nem lesz Európa, amíg meg nem születik egy vezér." A fiatal európai önkéntesek két dolgot figyeltek meg: Elõször is , hogy csak Hitler volt az a vezér, aki képes volt Európa kialakítására, és másodszor, Hitler és csak Hitler tudta megvédeni a világot a kommunizmus fenyegetése ellen. Egy európai SS-t nem érdekelték a apró-cseprõ féltékenységek, a harcias hazafiaskodás, a határviták, a gazdasági versengés. Ez túl kicsinyes és jelentéktelen volt. Ez az Európa nem volt számukra érvényes már. Ugyanakkor az európai SS, akármennyire is csodálta a németeket és Hitlert, nem akart németté válni. Saját maguk akartak maradni és Európa összegyûjtötte Európa népeit. Az európai egységet az összhang hozta létre, nem egyesek uralkodása mások fölött. Hosszasan megvitattam ezeket a kérdéseket Hitlerrel és Himmlerrel is. Hitler, mint minden zseniális ember túlnõtt a nemzeti állapoton. Napóleon elõször korzikai volt, aztán francia, aztán európai és aztán egy teljesen egyedi általános ember. Hasonlóképpen Hitler is ausztriai volt, aztán német, aztán egy nagyobb német, aztán germán, mert látta és megértette Európa építésének a fontosságát. Miután a Waffen SS legyõzte a kommunizmust, a Waffen SS ünnepélyes kötelessége az volt, hogy minden erejével és hatalmával az egyesület Európát építse föl, és nem merült föl a kérdés, hogy a nem német Európát Németország akarta volna uralni. Mielõtt beléptünk volna a Waffen SS-ben nagyon nehéz ellentmondásokat ismertünk meg. Egyedi egységenként mentünk a keleti frontra a német hadsereg részeként, de a sztálingrádi csata idején észrevettük, hogy Európa nagy veszélyben van. Nagy közös erõfeszítésekre volt szükség. Egy éjjel 8 órán át vitatkoztam Hitlerrel és Himmlerrel a nem német európaiak állásáról az új Európában. Pillanatnyilag egyenjogú felekként harcoltunk közös ügyünkért. Hitler tökéletesen megértette, és attól fogva saját zászlónk, saját tisztjeink, saját nyelvünk és saját vallásunk volt. Teljesen egyenjogúak voltunk. Én voltam az elsõ, akinek katolikus tábori lelkésze volt a Waffen SS-nél. Késõbb minden felekezetnek volt tábori lelkésze. Az iszlám hadosztálynak saját mullahja volt és a franciáknak még püspökük is volt. Meg voltunk elégedve Hitlerrel, az európaiak egyenrangú szövetségesek voltak. Úgy láttuk, hogy helyünket együtt védjük meg Európát ebben a kritikus órában ugyanolyan jól, mint német bajtársaink. Hitler számára a legfontosabb a bátorság volt. Új lovagságot alakított ki. Akik megnyerték a lovagsági keresztet, (Ritterkreuz), azok tényleg új lovagok voltak. Megkapták a bátorság nemességét. Minden egységünk, mely a háború befejeztével hazament, olyan erõt képviselt, amely népünk jogát védte országunkban. Az SS-nél mindenki megértette, hogy az európai egység egész Európát jelent