Április 16. a holokauszt áldozatainak emléknapja. Hatvan évvel ezelõtt pontosan ezen a napon kezdõdött meg a magyar zsidóság gettókba zárása. Az európai zsidók jelentõs részének II. világháború alatt történt elpusztításáról a világ számos országában megemlékeznek. A legtöbb helyen az emléknap az 1943. április 19-én kitört varsói gettólázadás évfordulójára esik. A holokausztkutatók számításai szerint a II. világháború elõtt Európában élõ 9,7 milliós zsidóság több mint 60 százaléka, közel 5,6 millió ember vesztette életét a náci halál- és munkatáborokban. A legtöbben a lengyel (közel 2,9-3 millió, az ottani zsidó népesség 91 százaléka), a volt szovjet (több mint 1 millió) és a magyar (550-600 ezer) területeken élõ zsidók közül haltak meg. Arányait tekintve jelentõs volt a pusztítás Görögországban is, ahol a háború elõtti zsidóság 86 százalékát hurcolták el és végezték ki, vagy dolgoztattak halálra. A holokauszt áldozatainak számáról állandó viták folynak. A kutatók a 6 milliót megközelítõ számot különbözõ forrásokkal igazolják. Az adatok fõ forrását a háború elõtti és utáni népszámlálások névlistái jelentik. Olyan náci feljegyzéseket is felhasználnak az áldozatok számának megbecsléséhez, amelyeket a deportálásokról és kivégzésekrõl készítettek. Adolf Eichmann, a Birodalmi Biztonsági Fõhivatal zsidó ügyekkel foglalkozó osztályvezetõje, az európai zsidóság deportálásának és kiirtásának megszervezõje is 6 millió áldozattal számolt. Mindezzel együtt a kutatók közelítõ számokat adnak meg a holokauszt áldozatairól, amelyek 5-6 millió között változnak. Nehéz pontosan eldönteni, hogy a náci Németország vezetõi mikor döntöttek a zsidók megsemmisítésérõl. A II. világhábórú kitörésekor ilyen terv - legalábbis hivatalosan - még nem volt. A táborok célja eleinte az volt, hogy elkülönítsék a zsidókat és az alacsony rendûnek tekintett fajokat a társadalom többi részétõl. A táborokban kegyetlen körülmények között dolgoztatták a foglyokat, az embertelen viszonyok miatt rengetegen életüket vesztették. A zsidóság módszeres megsemmisítése mellett valamikor 1941-ben döntött a náci vezetés. Júliusban az SS második számú vezetõje, Reinhard Heydrich kapta a megbízást, hogy dolgozza ki a "végsõ megoldást" (Endlösung - ez volt a fedõneve a zsidók megsemmisítését szabályozó tervnek) az európai zsidókérdésre. Hivatalosan 1942. januárjában, a Wannsee-konferencián határoztak a náci vezetõk és tudósok a zsidók végleges kiirtásáról. Hat, kifejezetten megsemmisítõ tábort hoztak létre a feladat végrehajtására. A magyarok fele nem tudja, mi a holokauszt. "Azt a képet keresem, amit én küldtem. Keresem, hogy hova rakták ki" - mondja egy idõs néni a Holokauszt Emlékközpont pénteki megnyitóján. A most felavatott múzeum egyik feladata, hogy összegyûjtse a holokauszt túlélõinek és áldozatainak személyes tárgyait. Sokan úgynevezett schutzpass-okat (svájci, svéd menleveleket), levelezõlapokat és leveleket küldenek. Akad olyan darab, amelyre az egyetlen túlélõ felrajzolta egész családfáját, bár a család többi tagja odaveszett a holokausztban — mondja Várnai Vera, a holokauszt múzeum gyûjteményvezetõje. Nem csak levéltári anyag érkezik a múzeumba. Sokan hozzák, vagy küldik be személyes tárgyaikat. Bögrék, törölközõk, takarók érkeztek a múzeumba, amelyeket tulajdonosaik, vagy szüleik használtak a koncentrációs táborokban. Van, aki munkaszolgálaton használt hátizsákot, kézzel hímzett kendõt küldött a gyûjteménybe — mondja Várnai —, egy idõs néni pedig egy tükröt adott a múzeumnak, amit az egyik koncentrációs táborban kapott a születésnapjára. A tárgyak Várnai szerint ugyanazt a szerepet szolgálják, mint az egész intézmény: segítenek emlékezni, hogy könnyebben feldolgozhatóvá váljanak a borzalmak. Jelenleg semmilyen más intézmény nem foglalkozik kifejezetten ezzel a témával. A gyûjteményben megjelenõ személyes sorsok élménye segít abban is, hogy a kiállítás látogatói feldolgozzák a történteket — állítja Kemény Vagyim, az intézmény oktatási központjának vezetõje. Az emlékközpontban állandó oktatási programokat tartanak majd, elsõsorban középiskolás diákoknak. A kiállítások megtekintése segít majd abban, hogy megnyíljanak — mondja. Emellett múzeumpedagógia program — a kiállításokhoz interaktívan kötõdõ órák, szemináriumok - indítását, a téma iránt érdeklõdõ egyetemisták, kutatók támogatását és egy, több tudományterületet is átfogó holokauszt tanulmányokkal foglalkozó intézet felállítását is tervezik. Kemény szerint a múzeum minõségi változást szeretne elérni a holokauszt oktatásában, feldolgozásában. Eddig azokat lehetett elérni, megszólítani, akik eleve érdeklõdtek a téma iránt és ez nyilván kevés ember - mondja. Az egyik legfontosabb cél az, hogy ne legyen egy olyan magyar középiskolás sem, aki diákévei alatt legalább egyszer nem járt a múzeumban. A hosszútávú cél pedig az, hogy alakítsák a holokausztról szóló társadalmi párbeszédet. Kemény szerint erre a jó - bár speciális - példa Németország, ahol a II. világháború után kialakult tudományos vitába lassan beszállt az egész német társadalom és fontos kérdéseket vitattak meg. Ezzel szemben szomorú, hogy Magyarországon 60 év alatt nem tudott kialakulni valamilyen normális diskurzus - mondja Kemény, aki szerint most csak azért cseng folyamatosan az emberek fülében a holokauszt, mert a politikai csatározások egyik fõ témája. Tavaly õsszel felmérést készített a Szonda Ipsos, melybõl kiderült, hogy a legfiatalabbak (18-25 év közöttiek) a lakosság átlagánál kevesebbet tudnak a holokausztról. A felmérés szerint a magyaroknak csak 44 százaléka van tisztában a holokauszt szó jelentésével, de 79 százalékuk hallotta már a fogalmat. Csak a megkérdezettek kétharmada tudta, mikor volt a holokauszt, 1 százalékuk azt gondolta, a középkorban történt. Mások szerint a haláltáborok a szocializmus vagy az elsõ világháború idején mûködtek. Auschwitzról tíz emberbõl kilenc hallott, Dachau nevét viszont a válaszadók fele sem ismerte. A nyugat-európai átlagnál itthon kevesebben kételkednek abban, hogy a nácik valóban népirtást követtek el: az emberek 4 százaléka gondolja, hogy "Auschwitzban nem is voltak gázkamrák". Az elõzõ hasonló felmérés alkalmával, 1995-ben azonban még csak 2 százalék mondta ezt. Ráadásul a felmérés szerint egyre többen értenek egyet azzal, hogy a zsidók még az üldöztetésükbõl is elõnyt akarnak kovácsolni: az így vélekedõk aránya már 33 százalék, vagyis a lakosság egyharmada gondolkozik így. Változott, 74-rõl 60 százalékra csökkent ugyanakkor az elõzõ felmérés óta azok aránya, akik nem értenek egyet azzal, hogy "valójában kevesebb zsidó áldozat volt, mint azt a történészek állítják". A válaszadók 57 százaléka szerint Magyarország is felelõs volt a holokausztért.