1916-ban zászlós a 3. Huszárezredben, a háború végén fõhadnagy. Kétségkívül a II. világháború egyik legjobb német harckocsizó parancsnoka volt. 1940. novemberében ezredessé lépett elõ, majd 1943-ban egy hadosztályt vezet Tunéziában. Még ez év végén a 7. Páncéloshadosztály parancsnoka lett, majd, 1944. februárjánban a Grossdeutschland páncélos hadosztály parancsnokává nevezik ki. Több kiemelkedõ harcsikert ért el, elsõsorban a keleti fronton, ahol elõbb az 5., késõbb a 3. Páncéloshadsereget vezette, és oroszlánrésze volt az ardenneki offenzíva részleges sikerében. Mint von Manstein legjobb tanítványát, a manõverezés mesterének tartották. Kiérdemelte a Lovagkeresztet a tölgylombokkal, kardokkal és a briliánsokkal.