Amikor egy város jelképpé válik,akkor örök város lesz belőle. Ennek a városnak a neve: Sztálingrád! „Sztálingrád” – az Oroszország Hangja Rádió nagyszabású programtervezete.Ezt a programot a sztálingrádi ütközet 6O.évfordulójának tiszteletére készitettük. Ismeretes,hogy a sztálingrádi csata nemcsak a nagy honvédó háború.hanem az egész 2. Világháború menetére döntő kihatással volt. 2OO napig tartott ez a küzdelem. Most hallgassák meg a sorozatunk újabb anyagát”Sztálingrádi krónika.1942. szeptembere” cimmel. -Azokban azord napokban a a Rádiót hallgatva és az újságot olvasva a katonák édesanyjai nem tudták visszatartani könyeiket. A Szovjet Tájékoztatási Iroda jelentete:”Sztálingrád térségében súlyos, véres harcok dúlnak.” A Volga és a Don közti vidéket védték a katonák a hitlerista támadástól. Vlagyimir Kozlov nyugalmazott ezredes, a csata résztvevője, az akkorieseményekről igy nyilatkozott az „Oroszország Hangja” tudóitójának.” Nagyon zord idők voltak.De a legfontosabb az volt, hogy sikerült Paulusz előretörését megállitani...Egyetlen hitlerista stratéga sem értette meg, hogy égett bennünk a szent gyülólet a falvainkat és városainkat felégető ellenség iránt. És egyedüli gondolatunk volt,hogy a Volgán túl nincs számunkra hely! Sztálin szeptember 4-án felhivta Vasziljevszkij tábornokot, a vezérkar főnökét,és miután megtudta,hogy a németek már a városban vannak,valósággaá rátámadt Vasziljevszkijre és a többi tábornokra!” Mi van magukkal!-kiabálta.- Nem képesekmegérteni, hogy ha átengedjük Sztálingrádot,elvágjuk az orszég déli részét a központtól,amit már nem tudunk megvédeni. Nem fogják fel, hogy ez nemcsak Sztálingrád számára lesz katasztrófa ? Ha elveszitjük a várost,elveszitjük a fő viziutat,és hamarosan a kőolajhoz való hozzjutást is.” Vasziljevszkij javasolta,hogy a legsebezhetőbb pontokra dobják át a csapatokat.és reményét fejezte ki, hogy Sztálkingrád szempontjából még nincs minden elveszve. Parancsot adott az offenziva mielőbbi elkezdésére,függetlenül attül,hogy van-e minden hadosztálynak tüzérségi támogatottsága.A csapatok elfoglalták a kijelölt helyeket.”A lassúság most egyenlő a pusztulással-erősködött Sztélin.-Hiszen már holnap elveszhe Sztálingrád!” Bár a szovjet védők minden erejüket a harcnak szánják, az ellenség,ha lassan is,de halad előre. A németek mind erősebben szoritották ki a városvédőket a Volgához,helyenként átszakitották a védelmet és kijutottak a folyóhoz. De Sumilov tábornok 64. Hadseregének és Csujkov tábornok 62. Hadseregének hadosztályai és eredei még akkor sem adták meg magukat,amikor az ellenség széttagolta a csapatokat. Különösen súlyosak voltak a harcok a Mamajev Kurgán környékén. A magaslat nyolcszor cserélt gazdát. A szovjet csapatok mindent bevetettek ennek a talpalatnyi földnek a védelmére.,A német parancsnokságot teljesen váratlanul érte a friss erők megjelenére. Ezek az erők kiszoritják az ellenség 6.hadseregét a Mamajev-kurgán térségéból. Mindez lehetővé tette a szovjet csapatok számára,hogy a déli oldalt elfoglalják. Szeptember 16-án a város alapvetően a németek kezén volt.,de az északi részen levő ipari körzetekben szovjet csapatok voltak. Szeptemberben az ellenfél 5OO-8OO méter távolságra volt a stálingrádi traktorgyártól,ahol azonban nem hagyták abba a munkát. A szüntelen támadás közepette a gyár dolgozói szeptemberben 2OO harckocsit és 15O vontatót gyártottak. A sztálingrádiak nem hagyták el az üzemeket akkor sem, amikor a harcok már az utcákon folytak. És az ott készült harckocsikat,fegyvereket azonnal bevetették a harcba. A Traktorgyárban ezenkivül folytak a haditechnika javitási munkálatai is.A sztálingrádi csata idején a délnyugati és a Doni frontok csapatai számára 49löveget,732 gépkocsit,több mint 5O „katyusát”, 1O repólőgépet, több tuvat harckocsit tettek ismét használhatóvá. A sztálingrádi csata eseményeit az egész ország, az egész világ nagy figyelemmel követte. Szeptember elején az ellenség kijutott Sztálingrád elővárosaihoz. Szeptember 13-án megkezdődtek az utcai harcok ,amelyek 143 napig tartottak. Az ellenség a város ostromára bevetette 11 legjobb hadosztályát,5OO harckocsit, 14OO löveget és ezer repülőgépet. Sztálingrád védelmét a harcokban edzett 62. Hadseregre bizták.Közel két hónapon át naponta kellett szembeszállniuk az ellenséges rohamokkal az üzemek és a pályaudvarok környékén. Naponta 12-15 támadást kellett visszaverni. Volt olyan nap,hogy a pályudvar épülete négyszer cserélt gazdát. Végül a fasiszták visszavonultak a vasutvonal mögé,játhahagyva mintegy 1OO halott katonájulkat és 8 kiégett harckocsit. Örök dicsőséget szerzett a harcokban három harckocsizó:Jabkun hadnagy, Szemerkin szakaszvezető és Bojarcsuk rádióslövész. 3O ellenséges harckocsi indult harcba a zászlóalj ellen,melyet a harckocsi legénysége védelmezett.Javkun hadnagy magára vállalta a legnehezebb feladatot. A harckocsi vezeése alatt szállt szembe a 3O ellenséges géppel.Az élethalál harcban a szovjet harckocsizóknak sikerül hét ellenséges tankot kilőni.Amikor az ellenség kilőtte harckocsjukat, Javkun az égő géppel szándékosan nekiment a német harckocsiknak.Az utólsó pillanatban még rádióüzenetet küldött parancsnbokságának.” Mind a hárman megsebesültünk. Ég a harckocsin. Meghalunk Sztálingrádért. Álljatok bosszút!Legyen a volgai sztyepp Hitler seregének a temetője!” Szeptember 22-én a messzermidtek sokasága támadott város lakótelepeire. A várost felverte a szirénák hangja. A téglapor világosvörösre festette az eget. Ahogy a légitámadást befejeződött megindultak a csapatok a város központja fel.Először a harckopcsik támadtak,majd a golyószórók. Harcba lépett a gyalogság. Az elkeseredett közdelmekben a német hadosztálynak –a repülőgépek támogatása mellett-sikerült elfoglalnia Sztálingrád nyugati elővárosait,a repülőterek és a laktanyákat,de észak felé nem tudott kijutni.Ugyanakkor a szovjet 62.hadsereg elvesztette az összeköttetést a Volga másik partjával. A Berlini Rádió sietősen bejelentette,hogy „a német csapatok elfoglalták Sztálingrádot”.De ez hazugság volt.Valójában a hitleristák nem tudták bevenni a várost. Szeptember közepétől változó sikerrel folytatódtak az utcai harcok:nemcsak a lakótelepekért,hanem egyes házakért,emeletekért is folytak a harcok,igazi kézitusák. A romok valóságos erőditményekké váltak. A harcot nemcsak a cspatk,hanem a lakosság is folytatta. Adam ezredes., a 6.német hadsereg törzskari adjutánsa igy irt a harcokról: „A szovjet csapatok harcoltak minden talpalatnyi földért. Szinte hihetetlennek tűnt fon Viterszhejm ,aki közölte,hogy a vörös hadsereg ellentámadást inditott. A lakosság is fegyvert fogott. A harcmezőn munkásruhás embereket is látunk. Kilütt harckocsikon egyszerű munkásemberek is harcoltak.Sehol ilyet nem tapasztaltunk.”