1935-ben már nyilvánvaló volt, hogy a közepes harckocsik gyártásának felfuttatása késedelmet szenved, mert a szakértőknek nem volt elég tapasztalatuk ahhoz, hogy világosan meg tudják határozni a tervezett tankok paramétereit. Ezért a Pzkpfw I-esen kívül megkezdték még egy könnyűharckocsi gyártását. A tankot háromszemélyesre tervezték, súlya elérte a 10 tonnát, és egy géppuska mellett még egy 20 mm-es KwK 30-as ágyúval is fel akarták szerelni. A hadsereg ezúttal a MAN gyár LaS 100 elnevezésű prototípusát választotta. A LaS 100-asnak két két változata létezett, a Las 100 a1 és a LaS 100 a2. Mindkettőből 25 darab készült, a tankok páncélzatának vastagsága 14 mm volt, és a 130 lóerős motor 40 km/ó végsebességet biztosított a járműnek.1936- ban megjelent a LaS 100 a3 és a LaS 100 b, ezek páncélzata időközben 30 mm-re vastagodott, és Maybach HL 62 TR típusú, 140 LE-s motorral voltak ellátva. 1937-re a tesztelt típusok alapján elkészült az első, már a hadseregben is használt változat, a Pzkpfw II Ausf. A. Ezt hamarosan az Ausf. B és az Ausf. C követte - a B-változatnál kissé megnövelték a motor teljesítményét és átdolgozták a lánctalpat, a C verzió pedig vastagabb páncélzattal rendelkezett, mint elődei. A Pzkpfw II Ausf. C súlya ezzel a változtatással 9500 kg-ra növekedett ( az Ausf. A 7350 kg-ot nyomott). A Pzkpfw II-ből 1939 szeptemberére kb. 1000 darab készült, és a németek nagy számban használták ezt a típust lengyelországi hadjáratban. A tank az 1940-es nyugati hadjáratban is részt vett, és kiválóan vizsgázott, mint gyors felderítő harckocsi. Ami viszont a harcot illeti, nem volt méltó ellenfele az angol és a francia tankoknak. 20 mm-es ágyúja nem tudta áttörni az ellenséges tankok páncélzatát, és saját páncélzata nem tudott ellenállni az angol és a francia 40 mm-es és 37 mm-es páncéltörő ágyúk lövedékeinek. A németek ettől függetlenül tovább folytatták a Pzkpfw II-esek gyártását és tökéletesítését. 1940-ben megjelent az Ausf. D és az Ausf. E változat, amelyek átdolgozott, Christie-típusú futóműve nagyobb végsebességet (55 km/ó) tett lehetővé, de a jármű terepjáróképessége ugyanakkor némileg lecsökkent. 1941 elején lassan elkezdték kivonni a páncéloshadosztályok fő harcrendjéből a Pzklpfw II- est. 95 darabot lángszóróval szereltek fel, és Flammpanzer II néven tovább használták őket, a többi alvázát pedig önjáró lövegek gyártásánál használták fel. 1941 után már csak túlnyomórészt páncélozott felderítőjárműként használták, és újabb, némileg felújított változatai jelentek meg - az Ausf. F, Ausf. G, Ausf. J és végül a Pzkpfw II Ausf. L Luchs, amelyből összesen 131 darab készült. A tank páncélzatának vastagságát jelentősen megnövelték- üreges páncélzattal szerelték fel, amely jobban ellenállt a kumulatív páncéltörő gránátoknak, mint a hagyományos páncél, és erősebb, 180 LE-s motorral szerelték fel, amely 60 km/ó végsebességet biztosított. Utólag sok kritika érte a Pzkpfw I-es Pzkpfw II-es harckocsikat - gyenge fegyverzetük és vékony páncélzatuk miatt csak hiányosan tudták elvégezni a feladataikat, és sok gondot okoztak a kezelőszemélyzetüknek. A német harckocsizók gyakran tehetetlenek voltak az ellenfél sokkal jobb és hatékonyabb tankjai ellen, de ugyanakkor ezeket a hátrányokat ki tudták némileg küszöbölni jobb, energikus taktikájukkal. Azt is fontos megjegyezni, hogy a németek azért használták olyan sokáig ezeket a viszonylag gyenge tankokat, mert a német ipar nem volt képes időben megfelelő mennyiségű Pzkpfw III-as és Pzkpfw-IV-es közepes harckocsit gyártani. A Pzkpfw I -esek és a Pzkpfw II-esek, harci sikertelenségük dacára fontos járművek voltak. ... hogy itt található egy nagyon kislexikon a II. világháborúhoz *A harckocsik kialakulása, és szerepük a II. világháborúban Az itt található anyag csak bemutató jellegű, a MECS (lsd Ifjúsági Csoport) a II. világháború eseményeit feldolgozó ismeretterjesztő CD-je ennél jóval részletesebb...