Az egykori osztrák-magyar Galícia területén fekvo kis vásárváros, a lengyelországi Auschwitz (Oswiecim-Oswiecim) mellett megalapított (1940. április 27. illetve május 1.), 1940 júniusában megnyitott és mindvégig folyamatosan továbbépített gyujtotáborban az SS - szinte az elso perctol kezdve Adolf Eichmann felsobb irányítása mellett-az 1942 és 1944 nyara között legnagyobb teljesítményt nyújtó megsemmisíto tábort rendezte be. A kiürített falvak helyén az illetéktelenek elol szigorúan elzárt járást (Amtsbezirk) -érdekeltségi körzetet (Interessengebiet) - szerveztek. Az eredeti munkatáborban, amelybol a késobbi fotábor (Stammlagerl Auschwitz lett, 1941. szeptember 3-án 600 szovjet hadifoglyot és 250 más foglyot elgázosítottak, kísérleti céllal: ki akarták próbálni embereken a mérgesgáz (kéksav / ciángáz / ciánhidrogén -hidrogén-cyanid,ipari nevén: Zyklon B) hatékonyságát.(A Szovjetunió nem írta alá a hadifoglyokkal való bánásmódot szabályozó genfi egyezményt, ezért választották a szovjet foglyokat a gázkísérletek tárgyául.) Ezt követoen kidolgozták a tömeges elgázosítás technologiáját és a közelben felépített nagy melléktáborban, Birkenauban (Brzezinka-Auschwitz-II) ahol a német állam az egész falu területét kisajátította, rövid ido alatt a foglyokkal felépítették az eljáráshoz szükséges berendezéseket. Birkenau eleve munka- és haláltábornak épült. Az elso transzportok, Szlovákiából, illetve Franciaországból 1942. március legutolsó napjaiban érkeztek meg. Ezeket már azonnali megsemmisítésre szánták, az elso tömeges elgázosításra 1942. május 4-én került sor. Birkenauban négy gázkamra épült, és a hozzájuk tartozó óriási krematóriumok (1942-43), ketto közvetlenül a tábor közelében, két kisebb, pedig egy kis fenyo- és nyírfaerdo mögött. 1944 júniusában a vasúti síneket - három sínpárt - egészen a „halálgyár"-akig elvezették, a szerelvények, köztük a magyarországiak, szinte a gázkamrák kapui elott álltak meg Az auschwitzi melléktáborokban, amelyekbol - a központtól kisebb-nagyobb távolságra-összesen 49 volt, a foglyok külön ide telepített vagy felállított hadiüzemekben (Buna Werke / Muvek, I. G. Farben, Krupp, Siemens stb.) dolgoztak, többek között Monowitzban (Monowice Buna-Monowitz Auschwitz IIl). Az auschwitzi munkatáborok foglyainak bal karjára, az alkaron, a belso könyökhajlatban, négy-, öt-vagy hatjegyu sorszámot és esetleg betujelet is tetováltak s ezt a jelzést a továbbiakban a nevük helyett viselték; mintegy 405000 ilyen azonosító számról maradt fenn kimutatás. (A regisztrált foglyok közül összesen 65000 maradt életben.) Amikor az iparszeru tömeggyilkosság eljárásrendje kialakult Auschwitz-Birkenau megsemmisíto táborában a deportáltak nagy részét az SS lágerszemélyzet rendszerint egyenesen a vagonokból vagy a vasúti sínek mellett kiépített szelektáló rámpákról hajtotta a gázkamrákba. Farkaskutyákat is igénybe vettek. A foglyok gyanakvását oly módon terelték el, hogy a gázkamra épületét zuhanyfürdonek álcázták. Az azonnali elgázosításra-szolgálati nyelven: „különleges kezelés" (SB / Sondoróehandlung)-elkülönített foglyokat, noket és gyermekeket, illetve férfiakat, öregeket, mindenkit meztelenül, beterelték, összezsúfolva oket, a zuhanyozónak mondott terembe, és ezután a hermetikusan lezárt helyiségbe felülrol, zöld, gyári bádogdobozból beszórták a kristályos gázt, amely kiszabadulva 15-20 perc alatt végzett mindenkivel. Fogoly munkások különleges egységei (Sonderkommondo) sietve kiürítették a gázkamrát, és az SS szolgálatosok behajtották a következo csoportot. A kegyetlenségnek és a kegyelet hiányának nem volt mértéke: a foglyok, a gázkamrákban meggyilkoltak testérol ipari felhasználás céljából eltávolították a hajat, kitördelték nemesfém fogaikat stb. A transzportok bizonyos részét rendszerint életben, hagyták, hogy a következoknél ok legyenek a kiszolgáló munkásak (Aufraumungskommnndo). Az áldozatoktól elkobzott ruhanemut és értéktárgyakat, a szabványos tömbökké beolvasztott aranykoronákat, gyuruket, a briliánsokat stb. a táborból suru rendszerességgel elszállították, és Németországban felhasználták, vagy a Birodalmi Bank Svájcban értékesítette (Heydrich keresztnevérol: „Reinhardt-akció"). A gázkamrák, krematóriumok vagy a préda osztályozására szolgáló külön anyagraktárak („Kanada") mellett szolgálni a „kanadás" foglyoknak valamelyes esélyt jelentett az életben maradásra. Auschwitzban a haláltábor foglyain orvosi kísérleteket is végeztek, például, sterilizációt, mindig igen kegyetlenül, a megkínzottakat végül rendszerint elgázosították. Tanulmányi célra csontvázakat, koponyákat preparáltak. Különösen hírhedtté vált az auschwitzi kísérletezo orvos. Dr. Josef Mengele ,a halál angyala", akit leginkább a törpék és az ikrek érdekeltek, s aki szeretett volna, ezt ugyan nem Auschwitz foglyaival, szoke, kékszemu árja óriásokat kitenyészteni; egyébként a lágerben gyakran o vezette, személyesen, a beérkezo szerelvények mellett a deportáltak szelektálását is, jobbra, balra, idoleges kegyelemre, azonnal a gázkamrába. Csak Auschwitz-B Birkenauban mintegy másfél millió bizonytalanabb becslések szerint esetleg közel kétmillió embert ölt meg az 1944 késo oszéig (november 27.) fenntartott üzemelés során Rudolf Höss (Hoess) táborparancsnok legénysége. Késobb Auschwitz neve az egész Holocaust jelképévé vált. (2d,3d,5d,15c,17b,Auschwitz könyvtár)