Már tíz éve őrizgetem azt a 15x9,5 cm-es pepitafedelű kockásfüzetet, amelyet egy barátomtól kaptam. “Néptanítói notesz” – mondta róla kollégám, aki emlé-kezett arra, hogy a harmincas–negyvenes években efféle füzetet használtak az elemi iskolai tanítók feljegyzéseik számára. Valóban, a “Napló” címet viselő füzet hajdani tulajdonosa a sükösdi (ma Bács-Kiskun megye) iskola tanítója volt. Tudom róla, hogy a szomszédos, rácjellegű Dusnokon született, s vagy a kalocsai, vagy a bajai tanítóképzőben szerzett diplomát. Nevét csak a füzet utol-só oldalán, szakaszának névsora élén tüntette fel így: “105. hadt. 2. szd. I. szak. Pk.: Jászfi János hdgy.” A tanító úr bizonyosan magyarosított nevet viselt, de aki végigküzdött két világháborút magyar honvédtisztként, az nyilvánvalóan ne-vével is ki akarta fejezni e néphez való tartozását. A füzet egyébként azzal kez-dődik, amit abban az időben minden diák dolgozatfüzetének első oldalára írt: “Isten nevében”. A Napló egykori tulajdonosa itt jegyezte föl, hogy hadnaggyá 1917. február 1-jén, főhadnaggyá pedig 1942. január 1-jén nevezték ki. 1940-től 1944-ig külön-ben hét alkalommal vonult be katonának, pedig ekkortájt már az ötödik évtizedét taposhatta a tanító úr. Talán épp ezért hadtáp alakulathoz osztották be hasonló korú, első világháborút is megjárt (1885–1900 között született) “vén bakák” pa-rancsnokául. Mindannyiszor a 44. bevonulási központ (Kiskőrös) mozgósította. Ahogy a három rajból álló szakasz névsorát olvasgatom, a kalocsai Sárköz isme-rős családneveivel találom magam szemközt: Bagó, Bolvári, Kákonyi, Pandur, Árvai, Sereg, Rogács, András, Takács, Markó, Geri, s a sort folytathatnám. Szinte biztonsággal meg tudnám mondani, melyikük volt kalocsai, dusnoki, bá-tyai vagy homokmégyi. A Napló két részből áll. Az első címe: Erdély, a másodiké: Bácska. Most csak az első részt közöljük. Jászfi hadnagy úr nem utólag írta naplóját, hanem napról napra vezette ceruzás följegyzéseit, s ettől, az élmények frissessége miatt válik írása a kor hiteles dokumentumává. Jászfi hadnagy a visszakapott Észak-Erdélyben úgy néz szét, mint jó diák a ta-nulmányi kiránduláson. Igyekszik bejárni a nevezetes helyeket. Észreveszi a táj, a történelem, a gazdálkodás, az etnikai sokszínűség, a népnyelv sajátosságait. Szállásadóival – éppúgy, mint katonáival – szinte baráti közösségben él, de fáj-lalja, hogy a hivatásos tisztek éreztetik vele tartalékos mivoltát. Röviden idézzük föl a Napló keletkezési korának történelmi eseményeit. 1940. június 28-án a Szovjetunió megszállta és Romániától elszakította Besszarábiát és Észak-Bukovinát. Ennek hatására a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács mozgósí-totta a magyar honvédséget. Miután a magyar–román tárgyalások Erdély hova-tartozásáról nem hoztak eredményt, augusztus 26-án a kormány határozatot ho-zott Románia megtámadására és mozgósított. (Ekkor vonult be másodszor Kis-kőrösre Jászfi hadnagy.) A román kormány augusztus 27-én német–olasz döntő-bírósághoz fordult. Augusztus 30-án a Bécsben összeülő német és olasz kül-ügyminiszterek meghozzák az úgynevezett második bécsi döntést, amely Észak-Erdélyt Magyarországhoz csatolta vissza. Észak-Erdélyt szakaszosan 1940. szeptember 5–13. között kellett megszállnia a magyar honvédségnek. Az erdélyi bevonulást különösen az utánpótlás nehezítet-te, ezért a Székelyföldre a gyorscsapatokat küldték előre. Jászfi hadnagy napló-jából azonban megtudjuk, hogy a hadtáp alakulatok az úgynevezett “Göring-beszögelés”-en keresztül, tehát román területen átutazva, korábban értek be Ma-rosvásárhelyre, mint a fegyveres csapatok. Jászfi hadnagy hadtáp zászlóalja a visszatért, ideiglenesen hadtáp-területnek nyilvánított Székelyföl katonai közigazgatását látta el. Feladatuk volt a vasút-fenntartás, a jogbiztonság, a rend fenntartása, kulturális intézmények, iskolák, istentiszteletek ellenőrzése. Így a hadtáp parancsnokság tisztjei a polgári és ka-tonai szervezet elöljárói voltak. Nézzük ezek után a Naplót, amelyet szószerit közlök eredeti helyesírással és rö-vidítésekkel. Fehér Zoltán Napló. Erdély 1940. év. Aug. 24. “SAS” behívó Kiskőrösre a 44. kieghez. Aug. 25. Bevonulás Kiskőrösre a 44. kieghez a régi beosztásba, vagyis a 105. hadtáp zlj. [zászlóalj] 2. szd. A leg. [legénység] is teljesen a régi. Szept. 3. Ébresztő 3h-kor. 6h: vasútnál berakodunk. 12h: indulás Pest felé. 22h: Szolnokon vagyunk. Hideg vacsora (2,38 P) 1940. Szept. 4. 10h-kor érkezés Debrecenbe. 15h: kiszállás. A leg-et elhelyez-zük a Mikepércsi út 10 sz. a. gazd. isk-ba. Én Krigovszkyval együtt lakom Reisinger Józsefnél Bégányi u. 1. sz. alatt. Szívesen fogadnak. Este bemegyünk a városba. Fő utcája szép. Csinos épületek, a vmegyeház, püspöki palota, “Han-gya” épület, Arany Bika szálló, ref. nagytemplom. Szept. 5. 5h: a szd. leg-e (168 fő) elvezényelve Nyírábrányba. Csak a tisztek és a csők [csendőrök] maradnak itt. Bizonytalanságban várakozunk, mi lesz velünk. Szept. 6. 2h: visszajött a leg. Porubszky őrn. és Komáromy fhdgy. 15h-kor a fel-szabadult Nagyváradra mennek autóval. Szept. 7. Rendes foglalkozás 10h-ig. 10h: menetkészültség. 20h: indulás Nagy-várad felé. Malik gya. [gyalogos] az állomáson elesik, eltöri a lábát. Kórházba szállítják. 1940. szept. 8. 5h: Biharpüspökinél átlépjük a trianoni határt. A határ mentén végig láthatók a Károly-vonal erődítései. Nagyobbak, mint a cseheké. 10h: Nagyváradra érkezünk. Belátogatunk a városba. Csinos város. Zászlódísz, öröm mindenfelé. Sok katona van a városban. A városban semmit sem építettek a ro-mánok. Szept. 9. 9,30h Indulás Kolozsvár felé. A Sebes-Körös mentén haladunk. Itt már szép regényes sziklák, szorosok között megy a vonat. Több alagúton mentünk át. Az idő meleg. A románok magas zsupszalmás kunyhói érdekes képet nyújtanak az alföldi embernek. 14h: hirtelen zápor. A vasúti megállók nevei már magyar nyelvűek. 14h: Királyhágó községnél vagyunk. A Királyhágóra vezető út egy részét is látjuk. Éppen katonák jöttek le róla. 18h: Bánffyhunyadnál vagyunk. Éppen folyik az ünnepség. Éljenzés, ének hallatszik a főtér felől. Ettől kezdve az utat marhakocsiban fogjuk mi is megtenni. Minden szk. pk. [szakaszparancsnok] a szakaszánál van. A kocsik lecsukva, mert a románok által még megszállva tar-tott területen megy át a vonat. Megengedték, hogy átmenjünk. 20,30h tájban megyünk át Kolozsváron. Nem valami kellemes ilyen zsúfolt és csukott marhakocsiban éjjelezni. Ének – beszéd tilos. Néhol aggódás az arcokon. Szept. 10. Hajnal felé egy román katona az egyik kocsi felé, vagy fölé lőtt, de baj nem történt. 7h tájban túljutunk a román vonalon. 8h: Marosvásárhelyre ér-kezünk. Az utolsó román katona néhány órával ezelőtt ment el. A vonatállomás-ra jönnek az emberek virággal. Nagy az öröm. 9h: Kerékpáron mindjárt beszala-dok a városba. Még nem lehetett magyar katona a városban. Mindenfelé éljenez-tek. Az egész város talpon és ünneplőben. Zárva minden üzlet. Nagy ünnep van most itt. A főtéren lévő városháza és kultúrpalota pompás épület. A régi magyar építkezésből valók. Itt gyülekezett a város apraja-nagyja. Mindenki a legszebb ruhájában. Az úrilányok és nők gyönyörű magyarruhában, némelyikük díszma-gyarban. Felejthetetlen látvány. A díszmagyaros nagyasszony, amikor meglátott mint az első magyar tisztet, megölelt és megcsókolt. Boldogságuk határtalan. Jobbról-balról fényképeztek. Délután megnéztük a városháza belsejét. Gyönyörű márványoszlopos a csarnoka. Díszterme is szép. Nagy gör. keleti templomot is építettek. A gör. kath. templom kupolája is szép. Szept. 11. Scholtz fhdgy. (110 fő) csop. 13h-kor keskenyú [nyomtávú] vasúton elindul őrségfelállítási helyeire. Telegdy hdgy. csop. 17h-kor 2 autóbusszal Székelyudvarhely felé indult. A város ma is ünnepel. Legtöbb üzlet ma is zárva. 1940. Szept. 12. (csüt.) Teherautót várunk, hogy Erdőszentgyörgyre mehessünk őrségre, de nem kapunk. Délben hallottam, hogy vas-(Marin ?) gárdista lelőtt egy őrmestert minden ok nélkül. A gyilkost elfogták. Délután kirakodtunk a vo-natból és egy közeli házba mentünk a törzzsel együtt. Én is itt alszom az egyik szobában szalmazsákon. 1940. szept. 13. (pént.) A nap várakozással telik el. Teherautót azonban ma sem kaptunk. 21h-kor a velünk együtt lakó rádiósok őre riasztó lövést adott. Állítása szerint polgári személy közeledett a rádióállomás felé. Kirohantunk, néhány ka-tonával átkutattuk az udvart és a kertet, de senkit sem találtunk. Néhány perccel később újból riadalom. Katonáink az utcáról behoznak 2 polgári személyt és egy vasutast. A vasutas ezelőtt román szolg.-ban volt. Régibb keletű civódások miatt vasutast a 2 polg. egyén megverte. Kihallgattuk őket, és azután hazaengedtük a társaságot. 1940. szept. 14. (szom.) Szép napsütéses reggelre ébredtünk, de hűvös van. Ez az első nap ezen a nyáron, hogy deret láttam. Az emberek is panaszkodnak, hogy fáztak az éjjel. Ma is egész nap lestük, hogy kapunk-e teherautót. Az em-berek is már szívesen mennének. Délután találtunk olyan teherautó fuvarost, aki ingyen vinne el bennünket, ha megadjuk a benzint. Mindenfelé szaladgáltam benzinutalványért, de nem sikerült kapni. Estefelé megnéztem a kultúrpalota belsejét. Szép alkotás. 1940. szept. 15. (Vas.) 10h: kat. teherautót kapunk. 10,30h: elindulunk. Lassan mehet az autó, mert nagyon rossz az út. Útirány: Ákosfalva, Szvaja [Székelyva-ja], Balavásár, Gyulakuta. Havazik. Ilyen rossz kövesutakat még nem láttam! 12h: megérkezünk Erdőszentgyörgyre. Az ezred pihen itt tegnap óta. Mindjárt megnézem a két hidat, amelyeket őrizni kell az én csoportomnak. A fahidak he-lyett a románok vashidat építettek egy-két évvel ezelőtt. Elhelyeztem az őrsége-ket. I. sz. Nagy Elek András váll., a II. sz. Máté Gáza váll. utána jelentkezni akartam a kat. parnoknál, de körúton volt. Lakásom Tar Eleknél. 14h: ebédeltem a kaszinóban. A község völgyben fekszik, kb. Ľ-e román. A Kis-Küküllő folyik rajta keresztül. A román uralom alatt járási székhely volt. Tíz tanerős iskolája volt. A tanítók románok voltak. Amint hallom, csak egy maradt most itt. Több új iskolát építettek. Itt is, mint legtöbb helyen, szép templomot emeltek a gör. kel. hívek számára. 1940. szept. 16. (hétfő) Reggel megvizsgálom az őrségeket. Visszafelé a vízi-malmon jöttem keresztül, mely a Kis-Küküllőn van. 11h: Jelentkezem Török Imre alezr. úrnál, a közig. parnoknál. Útközben féltünk, hogy kevés zabot hor-danak. Itt tehát még csak ezután csépelik a zabot. Ló kevés van a faluban, az is mind kis hegyi ló. Csengő van rajtuk. Nagyon sok lovat elvitt már régebben a román katonaság. Teheneik azonban elsőrendűek. A tinót tuloknak mondják, az üszőt pedig tinónak. A kocsi nagyon kicsi. Érdekes dologra figyelmeztetett Pali. A kocsik tengelye bükkfából készült itt. A házigazda szerint ilyen fantengely 10-15 évig is eltart. Ma egy erős nagy fuvaros kocsit láttam, melynek szintén faten-gelye volt. 7 drb. hízott disznót szállított. 1940. szept. 17. (kedd) Reggel korán elvégeztem a hivatalos ügyeket, ellenőr-zést, póstát. 11h tájban felkerestem az orvost, gyógyszerészt, ref. rektort, ref. papot. Ebéd előtt megnéztem az új iskolaépületeket. Óriási nagy ablakok vannak rajtuk. Padlózatuk is jó, a padok ellenben nagyon rosszak. Ebéd után a lakáso-mon márt várt Szabó János sükösdi katona. Hallotta, hogy itt vagyok és fölkere-sett. 1940. szept. 18. (szerda) Eseménytelen nap. A nap szokásos ellenőrzéssel telik el. 1940. szept. 19. (csüt.) 10h: távmondatot küldök a mvásárhelyi Prup. (?) útján a századnak, hogy étkezési pénzt küldjenek. Utána megnéztem a ref. templomot. Kőoszlopos ajtófélfája kb. 500 éves. Legnagyobb nevezetessége a templomnak, hogy a mostani angol özv. anyakirályné Qveen Mary nagyanyja Rhédey Claudia grófnő itt van eltemetve a templom alatti kriptában. 1935-ben az angol királyné pénzt is küldött a templom javítására. Az erről szóló márványtábla a templom belső falán van. Rhédey grófoknak a kastély a most özv. Schullernéé, birtokuk is már régóta a Schuller családé. E községben született az előbb említett R. Claudia grófnő is. Ma a házigazda zabot hord. A zabkévék nagyon kicsikék. 3 kéve ten-ne ki egy rendeset. Ezek a kis kévék a szántóföldön karóra vannak húzva. Itthon pedig fedett csűrbe rakják, hogy ne ázzon. A buzát is csűrbe rakják. Természete-sen kevés gabonájuk van. A kukoricát törökbuzának mondják. Itt is nemzeti ele-del a puliszka. Az idő ma gyönyörű. 18h: Egy póstaigazgató autóján Mvásárhelyre megyek a századhoz, hogy étkezési pénzt vegyek föl. Krigovszky szobájában alszom. 1940. szept. 20. (pént.) 11h: Megkapom a zsoldot és az étkezési pénzt. 14,30h: Mávauttal indulok vissza Erdőszentgyörgyre. Szép napsütéses idő van. Ilyen időjárás mellett talán beérnek a kukoricák, mert itt olyan üde zöldek, mintha júl. közepe volna. Megérkezéskor mindjárt szétosztom az étkezési pénzt és a do-hányt. 1940. szept. 21. (szom.) Reggel kifizetem a zsoldot. 16h: az itteni katonai parnokságtól Harkácsy Gyula fhdgy. Székelyudvarhelyre megy autón. Én is vele megyek. Rossz és szerpentines úton 18h-kor érkezünk oda. Útközben most lát-tam először székelykaput az egyik faluban. A románok állítólag nem tűrték az ilyen kapukat, és eltávolították azokat. Szudvarhelytől keveset láttam, mert ak-kor már sötét volt. De a villanylámpák fényénél úgy láttam, hogy elég csinos vidéki város. Itt találkoztam véletlenül Báthory sükösdi szemlésszel. 1 órai ott időzés után visszaindultunk. Este nem volt valami kellemes a magányos szer-pentin út. Itthon a község szélén gumidefektet kaptunk. Kerékcsere. 21h: sze-rencsésen megérkeztünk. 1940. szept. 22. 5h: indulok Parajdra autóbuszon. Megnézzük a sóbányát. Gyer-tyával és viharlámpával világítunk. Lépcsőkön mentünk a sóbánya mélyére 106 m-re. A föld felszínéhez közel sok helyen nyirkos vizes a sófal. Maga a sószikla feketésszürke. Kár, hogy nem volt jó világításunk. Egy nagyobb darab kősóban kristályt is találtunk. Megnéztük a sóhegyeket is. Az eső hosszú évek alatt le-mossa a termőföldet és úgy szabadon látszik a só. 12h: egy alkalmi kat. teherau-tón átmegyünk Szovátára. Ott ebéd (pisztráng). Ebéd után megnézzük a Medve-tavat. Fekvése szép. A tó körül erdőborította hegykoszorú. Az egyik hegy teteje alatt a román kir. család számára szép nagy villa épült. A tó kb. 30 m. mély, vize erősen sós és langyos. Kis biztatásra én is megfürödtem. (Szept 22-én!) Fürdés után a bőrön finom sóliszt rakódott le. A tó mellett is láttunk 2 sósziklát. Csak ezek kisebb terjedelműek lehetnek. Szováta körül már szórványosan láttam fe-nyőt is kisebb foltokban. 1940. szept. 23. (hét.) Első nap, hogy levelet kapok szept. 2. óta, amióta elindul-tunk Kiskőrösről. 1940. szept. 24. (kedd) A nap említésre méltó esemény nélkül múlik el. 1940. szept. 25. (szer.) 11h: A jár. kat. parancsnokságnál vagyok. Éppen akkor érkezett Havadtőről Albrecht kir. herceg alezr., hogy elbúcsúzzon Török alezr. úrtól. A kir herceg középtermetű, szőke hajú ember. Tisztán, rendesen beszél magyarul. Négyen voltunk a szobában, de sem Somlay szd-hoz, sem hozzám nem szólt. 1940. szept. 26. (csüt.) A pécsi 8. gy. ezr. Marosvásárhelyre indult 5h tájban. Onnan pedig tovább Pécs felé, hogy ott leszereljenek. Reggel óta teljesen kihalt a község. Semmi forgalom sincs. A járás tanítóit gyűlésre hívták össze, azonban a tanügyi titkár nem jött el. Házigazdám ma csépelte el a buzát és a zabot. Sok-felé búgott ma a cséplőgép. 1940. szept. 27. (pént.) Szokásos napi ellenőrző út. Délután új lakást kerestem magamnak a község központjában, de nem találtam megfelelőt. Régi lakásom jó volna, de távol esik az étkezdétől. 1940. szept. 28. (szom.) 8h: Az egész utca tele van emberekkel. Kb. 15 hernyó-talpas és páncéltornyos harckocsi és kb. 70 teherautó és motorkerékpár robogott át a községen Székelyudvarhely felől Mvásárhely felé. Délután is jött jókora motorkerékpáros csapat és sok teherautó. 5 v. 6 teherautón volt egy-egy hernyó-talpas kis terepkutató. 1940. szept. 29. (vas.) Az éjszaka és a kora hajnali órákban is sok motoros stb. vonult át a községen. Ma akartunk a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz kirán-dulni autón, de kissé későn fogtunk hozzá pénteken, így az elmaradt. Pedig az idő kedvezett volna. Jövő vasárnap azonban nyélbeütjük. 1940. szept. 30. (hét.) Ma átköltöztem a község központjába Máthé Kálmánhoz. Új házigazdám katona volt a román hadseregben, mostanában jött haza. Szerinte és többek szerint a román katonák élelmezése rendkívül rossz. Étkezési pénzük a mieinknek csak a harmadát tette ki. Egy szoba-konyhája van a házigazdának, de szívesen adott helyet. Ő a családjával a konyhában lakik. 1940. okt. 1. (kedd) Reggel csúnya esős idő. 11h: Póstán vagyok. Megáll egy autó. Porubszky őrn. és Komáromy fhdgy. ültek benne. Ellenőrző körúton vol-tak, és egyúttal elhozták a zsoldot és az étkezési pénzt. 1940. okt. 2. (szer.) Reggel körülnéztem a piacon. Az árak magasak. Néhány székely szekeret láttam csilingelő szerszámú lovakkal. Fenyődeszkát szállítottak Mvásárhely felé. A deszka árán gabonát stb. vásárolnak. Délelőtt a járás jegyzői értekezletet tartottak. Ezen részt vett Udvarhely m. kat. parnoka is. Tarkőy Fe-renc vezérőrn. Ő említette, hogy Kolozsváron 30 000 lovat adtak vissza a romá-nok. Estefelé Palival megmásztuk a kert végén emelkedő hegyet, amelynek tete-jét temetőnek használják a szentgyörgyiek. 1940. okt. 3. (csüt.) Reggel bemegyek Mvásárhelyre fiz. dohány miatt. Itt hal-lom, hogy rövidesen Kolozsvár felé megyünk. Így megvan a reményünk, hogy hamarosan leszerelünk. Ugyanitt hallom, hogy Hajdu tiszth. tüdőgyulladás és szívgyengeségből kifolyólag meghalt. Szép temetése volt. Bevásárlás után az étkezdébe mentem. Itt találkoztam Stift Jóska szd-sal. Baján láttam utoljára 1922-ben. Ma keresett telefonon Bóka kiadónője. Etéden van. Pötyike eltévedt lapja alapján tudta meg, hogy itt vagyok. 1940. okt. 4. (pént.) A nap a szokásos ellenőrzéssel és oktatással telik el. Éjfél-kor megvizsgáltam újból az őrségeket. 1940. okt. 5. (szom.) 6,32: Indulás Korondra. Megnéztem az edénygyárat. Érde-kes, mikor az alaktalan sárból formás vázák, kancsók bontakoznak ki. Után megnéztem az aragonitgyárat. A tulajdonos leánya végigkalauzolt az egyes mű-helyeken a fűrészeléstől kezdve a csiszolásig. Vettem egy hamutartót. (4 P.) és 2 levélnyomót. Nagyon szép vázákat, tálakat (50 P.) irodai tárgyakat stb. is láttam, ezek azonban nagyon drágák. E dísztárgyak közül sokat szállítanak Amerikába. Innen a déli órákban hazajöttem. 20h tájban villámlás, égzengés és kiadós zá-poreső. Eső után 21h-kor megvizsgáltam az őrségeket. 1940. okt. 6. (vas.) Az aradi vértanúk napja. Az őrségeken méltattam a nap je-lentőségét. A Kis-Küküllő alaposan megáradt. Vize most sűrű piszkos sárga. Délben ebéden voltam Kinda György ref. kántornál. 1940. okt. 7. (hét.) Reggel hallom, hogy holnap a kormányzó úr Székelyudvarhelyre megy. Ha lehet én is elmegyek. Este már néhány szekér ke-resztülhajtott a községen. Rara (?) községből valók. Iparkodnak, hogy a holnapi ünnepélyre időben odaérjenek Szudvarhelyre. 1940. okt. 8. (kedd) 6h: Erdőszentgyörgyről 2 autóbusszal indulnak a helybeli magyarok székely viseletben a kormányzó úr fogadására. Én nem mertem el-menni, mert minden órában várom a parancsot, hogy Kolozsvár felé megyünk haza. Akik a fogadáson voltak, azt mondják, nagyon szép volt. Nem sajnálják a költséget és a fáradtságot. Több tízezer volt a közönség száma. 1940. okt. 9. (szer.) Az újság a romániai zavargásokról ír. Sok ezer magyart ki-utasítottak. Kb. 50 tagú csapat itt is volt a kat. parnokságnál. Javarészben fiata-lok. M. vásárhelyre irányították őket. 1940. okt. 10. (csüt.) Délután fényképezés. Az egész csapatot az íves híd előtt fényképezték le. 1940. okt. 11. (pént.) 14h: Megérkezik Scholtz fhdgy. Újságolja, hogy a tényle-ges csendőrtisztek és cső altisztek hazamentek állomáshelyeikre. Ezentúl Sch. a szd. parnok. Útközben láttam egynéhány lovat, melyeket a román hadsereg visz-szaadott az itteni gazdáknak. Szánalmas állapotban vannak. 1940. okt. 12. (szom.) Az itteni híradócsoport teherautóján Mvásárhelyre a zlj-hoz bejön velem Müller Ádám, mert szív és tüdőbajos. A zlj. orvos véleménye alapján valószínűleg leszerelik. Itt hallom a hírt, hogy a tanítók azonnal lesze-relnek. De ebbe azért egy hét beletelik míg felváltás jön. 16h: A kis luxusautót kijavították. A hiradós zászlósnak még el kellett mennie Bátos községbe a másik hiradó csapathoz. Én is vele mentem. Az út erre már jobb. A magyar kéz hatása ez is. Mindenfelé javítják az utakat. Néhol 80-as sebességgel robogtunk. Biztos kézzel vezetett a zászlós (Kolozsváry Pál). Utunk Szászrégenen keresztül veze-tett. Itt néhány percre megálltunk. A város domboldalon fekszik. Távolról szép a fekvése. Főtere nem rendezett, rossz kővel van kirakva. A főtéren levő üzletek cégtáblája majdnem mind német. Magyarul is tudnak úgy-ahogy. 17h: Bátos községbe érünk. Itt is szászok laknak. Az egyik fiatal asszony azt mondja, hogy ők nem németek, hanem szászok. A jobb mód meglátszik rajtuk. Az itteni temp-lom tornya teljesen külön áll, az egész pedig kőfallal van körülvéve. 18h-kor indultunk vissza és 20h-kor hazaértünk Erdőszentgyörgyre. 1940. okt. 13. (vas.) Mint érdekességet hallom, hogy a románoknál a községi bíró esketi a házasulandókat. Ugyanakkor hallottam szintén tisztviselőktől, hogy Bukarest utcáin gyakran látni állati hullákat, szemetet. 1940. okt. 14. (hét.) 15h-kor Mávauton Makkfalvára mentem, hogy megnézzem Vas Áron egyszerű székely ember szobrait. Azt állítja, hogy senkitől sem tanulta ezt a szobrászmunkát, csak úgy magától jött rá. Leginkább medvéket készít többféle helyzetben. Nagyobb szobrai az olvasó székely, szántó gazda. Fia kb. 14 éves szintén ezzel foglalkozik. Ezután megnéztük egy ügyes fazekas munká-it. Itt is vettem egy-két kisebb munkát. Az árakat nagyon fölcsapták mindkét he-lyen, mert a katonák mindent összevásárolnak. 1940. okt. 15. (kedd) A századtól értesítés jön, hogy 6 katona mehet szabadság-ra. Ebédután megnézem Havadtőn azt a 40 m-es vasúti hidat, melyet senki sem őriz most, pedig a románok nyáron őrizték. Vacsora után Dr. Demeter Attila táb-labíró érdekesen magyarázta el az aranybányászás munkáját. 1940. okt. 16. (szer.) Reggel a 6 szabadságos katona a Mávauton M.vásárhelyre utazik. Zlj-nál kapják meg szab. igazolványukat. Farkas őrsége, vagyis a II. sz. őrség Máthé Gézától átköltözik Pap István házába (Malom u. 607.) Az őrség új házigazdája csendőr volt a régi magyar világban. Estefelé hallom, hogy a sza-badságolásokat beszüntették. 21h-kor visszajön a 6 katona. 1940. okt. 17. (csüt.) 12h-kor távirat érkezik a szd-tól, hogy hazamehetnek a szabadságoltak. 1940. okt. 18. (pén.) Gerjeni Pali és 4 kalocsai szabadságra ment. Erre az időre helyette Katus Ignácot küldték hozzám tiszti küldöncnek a századtól. Markó tiz. őrsége átköltözik Csatlós László Felső út 6. sz. házába. 1940. okt. 19. (szom.) Egy hdgy. jött a kat. közig-hoz. Sgt. lesz. [?] Rohamozó volt. Egy-két románlakta helyen, mint mondja, leszerelt román katonák vagy vasgárdisták az elővédre és az ezredesre is lőttek. Néhány haláleset és sebesülés is történt. Ilyen helyen azonnal megtorolták a merényletet. A Károly-vonal erő-dítéseit gyöngének tartja. 1940. okt. 20. (vas.) Szokásos ellenőrzés. Reggel nagy dér. 1940. okt. 21. (hét.) 11h: táviratot kapok a zlj.-tól, hogy leszerelek. Délután el-búcsúzom az ismerősöktől. Szívélyes búcsú volt. Este hallom a házigazdától, (előzőleg mástól is) hogy Medgyesen a földgáz 3 évnél is tovább éget. Erdőszentgyörgyig is bevilágított, pedig a távolság 50 km. lehetett. 1940. okt. 22. (kedd) 7,30: Indulás M.vásárhelyre a zlj.-hoz. 10h-kor megkapom a menetlevelet. 11h: indulás vonaton hazafelé. 12,20: kiszállunk Szászrégenben. Innen autóbuszon folytatjuk utunkat Scholtz fhdgy-gyal együtt. Kb. 16h: Besz-tercén vagyunk. Innen már végig vonaton utazunk. 21h: Kolozsvárra érünk. Itt akartam éjszakázni, de mivel szobát nem kaptam a szállodákban, tovább uta-zom. Nagyon csendes város. 22h-kor semmi élet. Annyi időm volt, hogy meg-nézzem villanyfény mellett a Mátyás-templomot és a Mátyás-szobrot. Szép al-kotás mindkettő. Kissé tovább áll a “Farkas” szobor, de árván, mert Romulust és Rémust elvitték alóla a románok. 1940. okt. 23. (szer.) 1,30: Indulunk Kolozsvárról Bpest felé. 11,30: Pesten va-gyunk. 1940. okt. 25. (pén.) Scholtz fhdgy-gyal együtt leszerelünk Kiskőrösön. (Az alezr. egy szót sem szólt, kezet sem fogott.)