Hitler hatalomra jutása után, majd újabb és újabb agresszív lépései nyomán egyre valószínűbbé vált, hogy a német nemzetiszocializmus és a vele szövetséges olasz fasizmus új háborúban fogja megkísérelni a világhatalmi pozíciók nagyobb részét birtokló nagyhatalmak megtörését. A hitleri Németországgal és szövetségeseivel gyakorlatilag két erőközpont állott szemben: a francia-angol szövetség (amely potenciálisan számíthatott az USA közvetlen szövetségére) és a Szovjetunió, amely a Kominternen keresztül a világ kommunista mozgalmát tudhatta maga mögött. Azonban e két erőnek meg kellett találni a közös nyelvet, hiszen a Szovjetunió és a nyugati hatalmak között a húszas években meglehetősen feszült volt a viszony. Anglia és Franciaország a kommunizmus elszigetelésére törekedtek, míg a kommunista pártok a polgári rendszerek megdöntésére, a proletárdiktatúra kivívására. 1936-ban olasz-német külpolitikai egyezmény jött létre Berlinben (Berlin-Róma tengely). Ugyanebben az évben Németország megkötötte Japánnal az antikomintern paktumot, melyhez 37-ben csatlakozott Olaszország. Valójában ez egy titkos szovjetellenes megállapodást jelentett. A tengely-megállapodás révén Hitler szabad kezet kapott Mussolinitől Ausztriának a Német Birodalomhoz való csatolására, az Anschlussra. 1936-ban Kurt Schuschnigg kancellár kényszerű egyezményt írt alá Hitlerrel, mely lehetővé tette, hogy fokozatosan kiterjesszék befolyásukat Ausztriára. Hitler az osztrák náci pártot akarja hatalomra juttatni, és követelésére Seiss Inquarot nevezik ki belügyminiszternek. Március 13.-án népszavazás az egyesülés kérdéséről, de Hitler leállíttatja, és bevonul Bécsbe. Hitler következő célpontja Csehszlovákia volt, melynek Németországgal határos területén, a Szudéta-vidéket több mint 3 millió német élt. 1937-től a brit kormányzatnak (Chamberlain) irányzatává vált a "megbékéltetési politika", amely a német igények kielégítése révén próbálta megteremteni a békét. A csehszlovák kérdés rendezésére ült össze 1938 szeptemberében a müncheni konferencia. Hitler, Chamberlain, Mussolini és Daladier szeptember 30-án megálla-podtak, hogy Hitler okt. 10-ig elfoglalhatta a német lakta Szudéta-vidéket. Ezen egyezmény hatására Csehszlovákia lakosságának egynegyedét, területének egyötödét veszítette el. Hitler támogatta a "független" szlovák állam létrehozását, s mikor ezt Josef Tiso miniszterelnök 39. március 14-én kikiáltotta, 15-én a német hadsereg bevonult Prágába. Ezután Lengyelország került olyan német követelésekkel, amelyek teljesítése veszélyezteti érdekeit, de az ellenszegülés is végzetes lehet. 38. végén a német politikusok követelték, hogy Lengyelország mondjon le danzigi jogairól. Anglia és Franciaország kijelentette: amennyiben Lengyelország függetlenségét bármely állam veszélyezteti, támogatni fogják a lengyel kormányt. 1939. augusztus 23. Szovjet-német meg nem támadási egyezmény (Molotov-Ribbentrop, ha ez nem jön létre, nincs háború). Szovjetúnió vállalja, hogy kőolajat szállít No.-nak gépekért cserébe. A háború kitörése, a nyugati-hadszíntér eseményei: Németország tudta, hogy Lengyelország csak háborúval tehető független államból a német fegyveres erők felvonulási területévé. 1939. szeptember 1-jén SS katonák azt színlelték, hogy lengyelek támadták meg őket. Ezzel kitört a II. világháború. Szeptember 3-án Anglia és Franciaország hadat üzent No.-nak. Hitler teljes fegyverzettel lerohanta Lengyelországot október 6-ára. Szeptember 17-én a szovjet hadsereg támadást indított Kelet-Lengyelország ellen. Ezzel a Szovjetúnió és Németország is egyaránt növelte területeit. 1939 szeptember-október elején Észtország, Lettország és Litvánia kormányai a határaikon felsorakoztatott szovjet csapatok nyomására kénytelenek voltak megadni magukat. A szovjet vezetés Finnországot szintén északi védelmi övezete részének tekintette, és követelte a stratégiai fontosságú területek átadását. Miután a finn kormány visszautasította ezt, 1939. november 30-án a szovjet csapatok megtámadták Finnországot. Kemény ellenállások után végül március 12-én Finnország békekötésre kényszerült. Finnország csonkulása 50 ezer négyzetkilométerre tehető. A francia és brit csapatok védelmi rendszerükben várakoztak, passzív magatartást tanúsítottak. A furcsa háború váratlanul ért véget. 1940. április 9-én német támadás Dániára és Norvégiára. Norvégiában Hitler hatalomra segítette Quisling őrnagyot, a norvég fasiszta párt vezetőjét. 1940. május 10-én közel 300 kilométeres nyugati fronton megindult a német támadás Francia-ország és a Benelux államok ellen. A hollandok a vártnál erősebb ellenállást tanúsítottak, így a gyors győzelemre még várni kellett. A németek bevetették a légierejüket, aminek eredménye-ként Hollandia május 15-én letette a fegyvert. Ezután Belgium is megadta magát. Az angol csapatoknak egy céljuk maradt, hogy elérjék Dunkerque kikötőjét, s kimentsék csapataikat Franciaországból. Innen a németek délre támadtak, átkeltek a Marne folyón, majd elvágták az Elzász-Lotharingiában lévő francia erőket. Párizsba június 14-én bevonultak a németek. Az új Pétain-kormány június 17-én bejelentette, hogy fegyverszünetet kér. Franciaország kb. 40%-át a németek nem szállták meg. Ez Dél-Franciaországot jelentette, ahol német ellenőrzéssel francia kormány működhetett, Vichy székhellyel (vichy-i kormány). Elzász-Lotharingiát No.-hoz csatolták. 1940 júniusától Anglia egyedül, szövetségesek nélkül, minimális védelmi felkészültséggel állt szemben a világ legerősebb hadigépezetével. Németo. felismerte, hogy az angol szárazföldi hadsereg nem tudja felvenni a versenyt a némettel. Ehhez azonban át kellett szállítani a hadsereget a csatornán. Ezt Hitler a légierő támogatásával szerette volna megoldani. Augusztus 13-án megkezdődött az "angliai csata", melyben a németek a brit repülőtereket bombázták. Az Angolok erős ellenállása következtében Hitler szeptember 17-én Anglia megszállását célzó hadműveletet elhalasztotta. Ez volt az első igazi német kudarc. 1943 végén a teheráni konferencián Sztálin, Churchill, Roosevelt elhatározta, hogy 1944-ben megnyitják a második frontot, vagyis az angolszász csapatok partra szállnak Franciaországban. 1944. június 6-án, az ún. D-napon megindult az amerikai csapatok partraszállása Normandiában. A hadművelet teljes sikert hozott, Nyugat-Európában kialakult az "igazi" második front. A támadás lendülete elvitte a szövetségeseket a Szajnáig és a francia fővárosig. Párizsban 1944. Augusztus 19-én felkelés tört ki; augusztus 25-én bevonultak a fővárosba a szövetségesek csapatai és a velük együtt harcoló 2. Francia páncéloshadosztály. De Gaulle augusztus 30-án bejelentette az ideiglenes kormány megalakulását. 1944 decemberében még a németetek próbálkoznak egy ellentámadással, de a 2. Ardenneki csatát elvesztik. A szövetséges csapatok 1945. február elején offenzívát indítottak, hogy megsemmisítsék a német erőket a Rajnától nyugatra. Március 5-én elfoglalták Kölnt. Az amerikaiak április 15-én elérték az Elbát, Torgau városánál találkoztak a szovjet csapatokkal. Németország területét az antifasiszta koalíció haderői kettévágták. 1945. április 16-án Zsukov és Konyev marsallok parancsnoksága alatt megkezdődött a szovjet hadsereg támadása Berlin ellen. A fővárosban április 22-én már utcai harcok dúltak. Hitler április 30-án öngyilkos lett. Május 2-án a berlini helyőrség letette a fegyvert. 1945. május 7-én Reimsben a három szövetséges főparancsnokság képviselői aláírták a német véderő feltétel nélküli megadását rögzítő okmányt, amelyet a német fél megbízottai is ellenjegyeztek. A fegyverszünetet a május 8-ról 9-ére virradó éjszaka a berlini szovjet főhadiszálláson az érdekelt felek kézjegyükkel ratifikálták. Az európai háború véget ért.