1942. január 20. Titkos birodalmi ügy Tárgyalási jegyzokönyv I. A zsidókérdés végleges megoldásáról 1942. január 20-án Berlinben az Am Grossen Wannsee 56-58. szám alatt megtartott tárgyaláson az alábbiak vettek részt: dr. Meyer körzetvezeto és dr. Leibbrandt birodalmi hivatal vezeto A Megszállt Keleti Területek Birodalmi Minisztériumából dr. Stuckart államtitkár Birodalmi Belügyminisztérium Neumann államtitkár a négyéves terv felelose dr. Freisler államtitkár Birodalmi Igazságügyminisztérium dr. Bühler államtitkár Fokormányzósági Hivatal Luther államtitkár Külügyminisztérium Klopfer SS-Oberführer Pártkancellária Kritzinger miniszteri osztályvezeto Birodalmi Kancellária Hofmann SS-Gruppenführer Faji és Települési Hivatal Müller SS-Gruppenführer Eichmann SS-Obersturmbannführer Birodalmi Biztonsági Fohivatal dr. Schoengarth SS-Oberführer a Biztonsági Rendorség és az SD parancsnoka a Fokormányzóságban Biztonsági Rendorség és SD dr. Lange SS-Sturmbrannführer a Biztonsági Rendorség és az SD parancsnoka, a lettországi Fokerületben, mint a Keleti Területek Birodalmi Biztosságánál muködo Biztonsági Rendorség és SD parancsnokának képviseloje Biztonsági Rendorség és SD II. Heydrich SS-Obergruppenführer, a Biztonsági Rendorség és az SD fonöke, elöljáróban közölte, hogy a birodalmi marsall(1) ot bízta meg az európai zsidókérdés végleges megoldásának elokészítésével és rámutatott arra, hogy ezt a tárgyalást azért hívták össze, hogy tisztázzák az alapveto kérdéseket. A birodalmi marsallnak az a kívánsága, hogy tervezetet terjesszenek elé az európai zsidókérdés végleges megoldásának tárgyi, szervezeti és anyagi vonatkozásairól. Ezért szükséges mindezekben a kérdésekben közvetlenül érinttett központi hatóságok elozetes tárgyalása, hogy összhangot teremtsenek. A zsidókérdés végleges megoldásának kidolgozását, tekintet nélkül a földrajzi határokra, központilag az SS Birodalmi Vezetoje(2), a Német Rendorség fonöke, a Biztonsági Rendorség és az SD fonöke irányítja. A Biztonsági Rendorség és az SD fonöke ezután rövid áttekintést adott a zsidó ellenség ellen eddig vezetett harcról. A leglényegesebb mozzanatok: a) a zsidók visszaszorítása a német nép egyes létterületeirol, b) a zsidók kiszorítása a német nép életterébol. E törekvések megvalósítása folyamán egyetlen ideiglenes megoldási lehetoségként fokozták és tervszeruen gyorsították a zsidóknak a birodalom területérol való kivándoroltatását. A birodalmi marsall rendelkezésére 1939 januárjában birodalmi központot állítottak fel a zsidók kivándoroltatására, és ennek vezetésével a Biztonsági Rendorség és az SD fonökét bízták meg. Ennek az intézménynek foként a következo feladatai voltak: a) minden intézkedést megtenni a zsidók fokozott kivándorlásának elokészítésére, b) irányítani a kivándorlás áramlását, c) egyes esetekben meggyorsítani a kivándorlást. A kituzött cél az volt, hogy a német életteret legális módon tisztítsák meg a zsidóktól. Az ilyen eroltetett kivándoroltatás hátrányait valamennyi hivatalos hely ismerte. Mégis kénytelenek voltak eloször ezt felhasználni, mert nem volt más megoldási lehetoség. A kivándorlási munka a következo idoszakban nem maradt csupán német probléma, hanem a befogadó országok hatóságainak is foglalkozniuk kellett vele. A pénzügyi nehézségek, mint például az elore és a partraszálláskor bemutatandó pénzösszegeknek a különbözo külföldi kormányzatok által elrendelt emelése, a hajótér hiánya, a folytonosan szigorúbbá váló bevándorlási korlátozások, illetve zárlatok rendkívüli módon akadályozták a kivándoroltatási törekvések érvényesítését. Mindezen nehézségek ellenére a hatalomátvételtol kezdve az 1941. október 31-i határnapig kerekítve öszszesen 537 000 zsidót vándoroltattak ki. Ebbol 1933. január 30-tól kezdve az Óbirodalomból kerekítve 360 000 1938. március 15-tol kezdve az Ostmarkból (Ausztria) kerekítve 147 000 1939. március 15-tol a Cseh-Morva Protektorátusból kerekítve 30 000 zsidó vándorolt ki. A kivándorlást a zsidók, illetve a zsidó politikai szervezetek maguk pénzelték. Hogy az elproletarizálódott zsidók visszamaradását el lehessen kerülni, olyan elvet alkalmaztak, hogy a vagyonos zsidóknak kellett a vagyontalan zsidók kivándorlását finanszírozni; e tekintetben a vagyon szerint fokozatosan emelkedo arányú hozzájárulást, illetve kivándorlási illetéket írtak elo, és ezt használták fel a vagyontalan zsidók kivándorlásával kapcsolatos költségek fedezésére. A birodalmi márka térítéseken kívül devizaösszegek is szükségesek voltak az elore és a partraszálláskor bemutatandó pénzösszegek fedezésére. Hogy a német devizaállomány megóvassék, a belföldi zsidó pénzintézetek felkérték a külföldi zsidó pénzintézeteket, hogy a megfelelo devizáról gondoskodjanak. Ennek folyamán ezek a külföldi zsidók ajándékozás útján 1941. október 30-ig bezárólag kerek számban összesen kilenc és félmillió dollárt bocsátottak rendelkezésre. Idoközben az SS Birodalmi Vezetoje, a Német Rendorség fonöke - tekintettel a háborúban lebonyolítandó kivándoroltatás veszélyeire, továbbá a keleti területek lehetoségeire - megtiltotta a zsidók kivándorlását. III. A kivándorlás helyébe most - a Führer elozetes hozzájárulásával - újabb megoldási lehetoség lépett: a zsidók evakuálása keletre. Bár ezek az akciók csak szükségmegoldások, ezek alapján összegyujtjük a zsidókérdés végleges megoldása szempontjából nagy jelentoségu gyakorlati tapasztalatókat. Az európai zsidókérdés e végleges megoldásánál kereken 11 millió zsidó veheto számításba, az egyes országokra vonatkozóan az alábbi megoszlásban: Ország Létszám (A) Óbirodalom 131 800 Keleti területek 420 000 Ostmark 43 700 Fokormányzóság 2 284 000 Bialystok 400 000 Cseh-Morva Protektorátus 74 200 Észtország zsidómentes Lettország 3 500 Litvánia 34 000 Belgium 43 000 Dánia 5 600 Franciaország megszállt területe 165 000 Franciaország meg nem szállt területe 700 000 Görögország 69 600 Hollandia 160 800 Norvégia 1 300 (B) Bulgária 48 000 Anglia 330 000 Finnország 2 300 Írország 4 000 Olaszország, beleszámítva Szardíniát 58 000 Albánia 200 Horvátország 40 000 Portugália 3 000 Románia, beleszámítva Besszarábiát 342 000 Svédország 8 000 Svájc 18 000 Szerbia 10 000 Szlovákia 88 000 Spanyolország 6 000 Törökország (európai rész) 55 500 Magyarország 742 800 Szovjetunió 5 000 000 Ukrajna 2 994 684 Fehér-Oroszország Bialystok kivételével 446 484 Összesen több mint 11 000 000 A különbözo külföldi államokra vonatkozóan megadott zsidólétszám esetében azonban csak a zsidó vallásúakról van szó, mert a szóban forgó országokban a zsidóknak faji alapelvek szerinti meghatározása részben még hiányzik. A probléma kezelése az egyes országokban az általános magatartás és felfogás szempontjából bizonyos nehézségekbe fog ütközni, különösen Magyarországon és Romániában. Így például Romániában még ma is tudnak szerezni a zsidók maguknak pénz ellenében megfelelo okmányokat, amelyek hivatalosan igazolják idegen állampolgárságukat. *** A zsidóknak a Szovjetunióban minden téren érvényesülo befolyása ismeretes. Az európai területen mintegy 5 millió, az ázsiai térségben szuken 1/4 millió zsidó él. A Szovjetunió európai területén lakó zsidók foglalkozásbeli megoszlása nagyjából a következo volt: A mezogazdaságban 9,1 % városi munkásként 14,8 % a kereskedelemben 20,0 % állami alkalmazottként 23,4 % privát foglalkozásokban - gyógyászat, sajtó, színház stb. 32,7 % *** A zsidókat a végleges megoldás folyamán Keleten megfelelo vezetéssel és alkalmas módon munkára kell fogni. Nagy munkáscsapatokban, nemek szerint szétválasztva, útépítés közben vezetik a munkaképes zsidókat ezekre a területekre és eközben nagy részük természetes fogyadék útján kétségtelenül ki fog esni. A végül esetleg megmaradó töredékállományt, minthogy ez esetben kétségtelenül a legellenállóképesebb részrol van szó, megfeleloen kell kezelni, mert ez természetes kiválasztódást mutatva, szabadon bocsátása esetén egy új zsidóság magjának tekintheto (lásd a történelem tapasztalatát). A végleges megoldás gyakorlati végrehajtásának folyamán egész Európát nyugattól keletig át kell fésülni. A birodalom területén, beleértve a Cseh-Morva Protektorátust, ez már csak a lakáskérdés és más szociálpolitikai szükségesség miatt is, soron kívül elintézendo. Az evakuált zsidókat eloször sorjában az úgynevezett átmeneti gettókban helyezik el, s onnan szállítják tovább keletre. Az evakuálás végrehajtása szempontjából fontos elofeltétel - folytatta Heydrich SS-Obergruppenführer - a számításba veheto személyek körének pontos megállapítása. A 65 éven felüli zsidókat nem szándékoznak evakuálni, hanem a korosak gettójába helyezik át; erre a célra Theresienstadt van kiszemelve. E korosztályokon kívül - 1941. október 31-én az Óbirodalomban és Ausztriában levo körülbelül 280 000 zsidónak mintegy 30 százaléka 65 éven felüli - felveszik a koros zsidók gettójába a súlyos hadirokkant, valamint a háborús kitüntetésekkel (I. osztályú vaskereszt) rendelkezo zsidókat. Az ilyen célszeru megoldással egycsapásra megeloztünk sok bonyodalmat. Az egyes nagyobb evakuálási akciók megkezdése a továbbiakban messzemenoen a katonai helyzet fejlodésétol függ. Az általunk megszállt és befolyásolt európai területekre vonatkozó végleges megoldás tárgyalásával kapcsolatban javasolták, hogy a külügyminisztérium illetékes szakemberei tárgyaljanak a biztonsági rendorség és az SD illetékes eloadóival. Szlovákiában és Horvátországban az ügy nem túlságosan nehéz, mert az e tekintetben szóba jöheto leglényegesebb kérdést ott már megoldották. Romániában a kormányzat idoközben szintén kinevezett zsidóügyi megbízottat. A kérdésnek Magyarországon történo szabályozásához szükséges, hogy a legrövidebb határidon belül tanácsadót kényszerítsünk rá zsidókérdésekben a magyar kormányra. A probléma Itáliában való szábályozásának elokészítése érdekében Heydrich SS-Obergruppenführer célszerunek tartja a kapcsolat felvételét a rendorfonökkel. A megszállt és meg nem szállt Franciaországban a zsidók evakuálásra való összeszedése minden valószínuség szerint különösebb nehézség nélkül fog végbemenni. Luther államtitkár közölte, hogy a zsidókérdés mélyreható elintézésével kapcsolatban az egyes országokban - így például az északi országokban - akadályokba ütköznek, ezért ajánlatos ezeket az országokat egyelore hátrább sorolni. Tekintettel az itt számításba veheto zsidók csekély létszámára, ez nem lényeges korlátozás. Ezzel szemben a Külügyminisztérium Európa délkeleti és nyugati részével kapcsolatban nem lát jelentos nehézségeket. Hofmann SS-Gruppenführer kifejezi azt a szándékát, hogy a Faji és Telepítési Fonökség egy szakemberét is Magyarországra kívánják küldeni áltálános tájékozódás végett, mihelyt a Biztonsági Rendorség és az SD fonöke részérol ott munkához látnak. Leszögezték, hogy a Faji és Telepítési Fonökségnek azt a szakemberét, akinek nem kell aktívnak lennie, átmenetileg hivatalosan a rendorattasé beosztottjaként helyezik oda. IV. A végleges megoldási tervekhez bizonyos mértékig a nürnbergi törvényeknek kell alapul szolgálniuk, ezenfelül a vegyesházasságok és a kevert fajú egyének kérdésének maradéktalan megoldása is elofeltétel. Az SD és a Biztonsági Rendorség fonöke e tekintetben - utalva a Birodalmi Kancellária fonökének egy leiratára - ezután az alábbi pontokat tárgyalja: 1. Az elso fokú kevert fajúak kezelése. Elso fokú kevert fajúak a zsidókérdés végleges megoldása szempontjából a zsidókkal egysorba állítandók. Kivételek: a) Azok az elso fokú kevert fajúak, akik németvéruekkel házasodtak össze és akiknek házasságából gyermekek (másodfokú kevert fajúak) származtak. Ezek a másodfokú kevert fajúak lényegében véve a németekkel egyenloek. b) Azok az elso fokú kevert fajúak, akik számára a párt és az állam legfelso hatóságai ez idáig valamilyen téren kivételezési engedélyeket adtak. Minden egyes esetet külön-külön felül kell vizsgálni, mert lehetséges, hogy az újabb döntés a kevert fajú hátrányára üt ki. A kivételezési engedély elofeltétele mindig a szóban forgó kevert fajú egyén lényeges érdeme (nem pedig a németvéru szülo vagy házastárs érdeme). Az evakuálás alól felmentett elso fokú kevert fajú egyént sterilizálni kell, hogy ne lehessenek utódai és végérvényesen rendezni lehessen a kevert fajúak kérdését. A sterilizáció önkéntes, de elofeltétele annak, hogy az illeto a birodalomban maradhasson. A sterilizált kevert fajú a továbbiakban mentesül minden eddig rá vonatkozó korlátozástól. 2. A másodfokú kevert fajúak kezelése. A másodfokú kevert fajúak alapjában véve a németvéruekhez számítanak, kivéve az alábbi eseteket, amikor a zsidókkal egyenlo számba veendok: a) Ha a másodfokú kevert fajú korcsházasságból származik (mindkét szülo kevert fajú). b) Ha a másodfokú kevert fajú külseje faji szempontból különösen kedvezotlen, már ez is a zsidók közé sorolja. c) Ha a másodfokú kevert fajú rendori és politikai minosítése különösen rossz, s azt mutatja, hogy zsidóként érez és viselkedik. De ez esetben még akkor sem lehet kivételt tenni, ha a másodfokú kevert fajú egyén németvéruvel házasodott. 3. Házasságok tiszta zsidók és németvéruek között. E kérdésben esetrol esetre kell eldönteni, evakuálandó-e a zsidó házastárs vagy pedig - tekintetbe véve az ilyen intézkedés hatását a vegyes házasság németvéru rokonaira - az öregek gettójába kell helyezni. 4. Házasságok elso fokú kevert fajú egyének és német véruek között. a) Gyermektelenek: Ha az ilyen házasságból gyermekek nem származtak, akkor az elso fokú kevert fajú evakuálandó, illetoleg a korosak gettójába helyezendo (zsidónak németvéruekkel kötött házasságához hasonlóan, 3. pont). b) Ha gyermekek származtak a házasságból: Ha az ilyen házasságból gyermekek szármáztak (másodfokú kevert fajúak), és a zsidókkal egyenlo minosítést nyernek, evakuálandók, illetoleg gettóba helyezendok az elso fokú kevert fajúakkal együtt. Ha ezek a gyermekek németvéruekkel egyenlonek minosülnek (külön szabályozandó esetek), az evakuálás alól mentesülnek és velük együtt az elsofokú kevert fajú egyén is. 5. Házasságok elso fokú kevert fajúak és másodfokú kevert fajúak vagy zsidók között. Ilyen házasságok esetében (a gyermekeket is beleértve) minden személy zsidóként kezelendo, ezért evakuálandó, illetve a korosak gettójába helyezendo. 6. Házasságok elso- és másodfokú kevert fajú egyének között. Mindkét házastárs - tekintet nélkül arra, van-e gyermekük - evakuálandó, illetve a korosak gettójába helyezendo, minthogy az esetleges gyermekek fajilag általában erosebb zsidó beütést mutatnak, mint a másodfokú kevert zsidók. Hofmann SS-Gruppenführernek az az álláspontja, hogy a sterilizálást messzemenoen kell alkalmazni, minthogy a keverék fajú egyén, ha az elé a választás elé állítják, hogy evakuálják-e vagy sterilizálják, inkább aláveti magát a sterilizációnak. Dr. Stuckart államtitkár leszögezi, hogy a vegyesházasságok és a kevert fajúak kérdésének tisztázására vonatkozó, elobb közölt megoldási lehetoségek gyakorlati keresztülvitele ebben a formában végeláthatatlan igazgatási teendot jelentene. Dr. Stuckart államtitkár javasolta a kényszersterilizálást, hogy a továbbiakban mindenesetre a biológiai tényekkel is számolhassanak. A kevert fajúak problémájának egyszerúsítésére meg kell fontolni további lehetoségeket is azzal a céllal, hogy a törvényhozó kimondhassa: "ezek a házasságok felbontattak". A zsidók evakuálásának a gazdasági életre gyakorolt hatásával kapcsolatban kijelentette, hogy a hadifontosságú üzemekben ez ido szerint munkára fogott zsidókat mindaddig nem lehet evakuálni, amíg pótlás nem áll rendelkezésre. Heydrich SS-Obergruppenführer rámutatott, hogy ezeket a zsidókat a jelenlegi evakuálási akciók lebonyolítására az általa jóváhagyott irányelvek szerint különben sem evakuálják. Dr. Bühler államtitkár kijelenti, hogy a Fokormányzóság örömmel üdvözölné, ha e kérdés végleges megoldását a Fokormányzóságban kezdenék meg, mert ott a szállítási kérdés nem túlzott fontosságú és a munkával kapcsolatos okok sem akadályozzák az akció lefolytatását. A fokormányzóság területérol el kell távolítani a zsidókat, amilyen gyorsan csak lehetséges, mert éppen ott jelentenek különleges veszedelmet mint járványhordozók és különben is az általuk folytatott zugkereskedelem folytonosan zavart okoz az ország gazdasági szerkezetében. A számításba veheto körülbelül két és félmillió zsidó többsége különben is munkaképtelen. Dr. Bühler államtitkár a továbbiakban megállapította, hogy a zsidókérdés megoldását a Fokormányzóságban a Biztonsági Rendorség és az SD fonöke irányítja, és munkáját a Fokormányzóság hatóságai támogatni fogják. Csak az a kérése, hogy a zsidókérdést ezen a területen a leheto leggyorsabban oldják meg. Befejezésül megbeszélték a megoldás lehetoségeinek különbözo módjait, ennek tárgyalásánál dr. Meyer körzetvezeto és dr. Bühler államtitkár is azt az álláspontot képviselte, hogy az érintett területeken azonnal megkezdik a végleges megoldás elokészítésének bizonyos munkálatát, de ügyelnek arra, hogy kerüljék a lakosság nyugtalanítását. A tárgyalást berekesztve az SD és a Biztonsági Rendorség fonöke kérte a részvevoket, biztosítsanak számára megfelelo támogatást a megoldás munkálataihoz. -------------------------------------------------------------------------------- (1) Göring (2) Himmler Nürnbergi per : NG-2586-G Forrás : Akcióban az SS, 109-119. p. A *** jelölések közötti két bekezdés és táblázat a fenti forrásból hiányzik. Mgetalálható : Szinai, 38. p., 2. hasáb, 1-2. bek. és tábl. --------------------------------------------------------------------------------