Paulus és Kesselring Az Irodalmi Újság augusztus 15-i számában "Az ördög a falon" címu cikk szerzôje egy, talán retorikusnak gondolt kérdést tett fel, amelyre mégis válaszol-ni szeretnék: "S vajon mennyivel volt jobb Paulus Kesselringnél? Paulus Sztalingrádot akarta tartani az utolsó emberig, Kesselring az olasz frontot. Kesselring nyolc esztendôs börtönbüntetés után halt meg, Paulus, miután néhány meleg szót szólt a Szovjetunióról s annak lángeszu vezérérôl Sztalinról, békében hazatért Kelet-Németországba s tisztelet övezte mindaddig, amíg el nem költözött az élôk sorá-ból." Ezek a sorok a feledékeny kortársban azt a benyomást keltik hogy: 1. Kesselringet nyugatnémet bíróság ítélte el, 2. Hogy azért ítélték el, mert végsôkig tartotta a frontot, 3. Hogy a börtönben halt meg Minderrôl szó sem lehet. Kesselringet egy angol-amerikai bíróság ítélte halálra Velencében, a parancsnoksága alatt muködô német csapatok front mögötti em-bertelen "megtorlási" tevékenységéért. Alexander tábornagy élethossziglan fegyházra változtatta át büntetését, de a Szövetséges Ellenôrzô bizottság Német-országban már nyolc év múlva kiengedte. Ezután mint különbözô frontharcos alakulatok díszelnöke, nyugdíjbôl élt és hogy a cikkíró szavait ismételjem, "tisz-telet övezte, míg el nem költözött". Paulus annyival volt jobb Kesselringnél, hogy épp a 6. német hadsereg tagjait még az oroszok sem vádolhatták kiirtási akciókkal, annál is inkább, mert ezt Ororszországban nem a Wehrmacht kötelékéhez tartozó különalakulatok végez-ték. A velencei perben felsorolták a Kesselring parancsára minden lakásukkal felége-tett falvakat, a "túszok" tömeges kivégzését, a 200.000 olasz civil áldozatot jelentô fronttartás tényeit. Nem a legborzasztóbb, de a legismertebb római epi-zód: Rómán 1944 márciusában egy déltiroli (olasz állampolgár) SS-ekbôl álló alakulat vonult végig, azt a szép nótát énekelve, hogy: "es starrt von Feindeshorden des Brennens Scheidewand". Az olasz partizánok a provokációra egy bombával feleltek, amely 33 SS-legényt megölt. Kesselring, aki akkor a Soracte hegyi bunkerjából vezette a hadmuveleteket - ha épp nem hallgatta a fogoly oroszokból alakult doni kozák kórust -, betelefonált a városba, hogy "tí-zet egyért!" A biztonság kedvéért 360 olaszt lôttek tarkón s temettek dinamittal - a Cave Ardeatine-i alagútba -, pontosabban 359 olaszt és egy magyart, Kereszti Sándort, aki mártír halálával folytatta a Garibaldi alatt harcoló hazafiak tradíció-ját. Kesselring tömegmészárló cinkosai közül kettô még ül: Kappler és Jager, de nem Nyugat-Németországban, hanem a gaetai katonai börtönben. Kiszabadítá-sukra most három éve nagyszabású akció indult meg Münchenben "Gaetahilfe" címen. A többszázezer aláírásos és Gronchi elnökhöz intézett kérvényt Kesselring is aláírta. Az olasz lapok pártkülönbség nélkül rámutattak arra, hogy Kesselring Velencében azzal védekezett, hogy "alantasai saját felelôsségükre" kegyetlenkedtek, most pedig azzal érvelt, hogy "felsôbb parancsra", tehát az ô parancsára cselekedtek. Gronchi megtagadta a kegyelmet, mondván, hogy még az Isten kegyelmébôl uralkodó király kegyelmi joga sem volt korlátlan: gyilko-sok esetében a közeli hozzátartozók beleegyezésétôl függött. Ez esetben az ár-vák és özvegyek tömegeitôl nem várhat egyhangú beleegyezést. Az, hogy mennyivel volt jobb Paulus Kesselringnél persze még nem mondja, hogy a kommunisták minden Nyugat-Németországot illetô állítása igaz volna. Épp csak azt az elismert tényt igazolja, hogy kétszer kettô még akkor is négy, ha azt egy ôrült állítja. Levélírónknak nyilván sokban igaza van. De azt az egy érvet nem fogadhatjuk el, hogy valaki azért buntelen, mert "még az oroszok sem vádolhatták kiirtási akciókkal". Az oroszok akkor vádolnak és akkor felejtenek, amikor a politikai érdek - vagy amit annak hisznek - úgy kívánja. (Irodalmi Újság szerk.) Irodalmi Újság, 1960.október 1.