A német hadsereg a 30 - as évek közepétől szisztematikusan fejlesztette a harckocsiparkját. A háború elején két könnyűharckocsi - tipussal (Pzkpfw I, Pzkpfw II) és két közepes harckocsival (Pzkpfw III, Pzkpfw IV) rendelkeztek. Csehszlovákia bekebelezése után az LT vz. 38 - as és az LT vz. 35 - ös csehszlovák tankok nagyon jó benyomást tettek a németekre, és annak ellenére hogy e két tipus nem illett bele a német koncepcióba, mindkettőt átvették a Wehrmachtba. Az LT vz. 35 gyártását nem folytatták, de a LT vz. 38 -ét igen. Saját harckocsigyáraikat időközben közepes harckocsik gyártására állitották át, de ennek ellenére a német könnyűharckocsik számbelileg felülmúlták az LT vz. 38 -at a háború elejének hadjárataiban. Minden más tekintetben viszont az LT vz. 38 messzire maga mögé utasitotta a német tipusokat. Az első LT vz. 38 - asok a 3. könnyű hadosztályhoz kerültek, ezen belül pedig a 67. páncélos zászlóaljhoz. A hadosztály parancsnoka Adolf Kuntzen tábornok volt. Lengyelország lerohanásakor a 3. könnyű hadosztály a "Dél" hadseregcsoportnak volt alárendelve, és a 10. hadsereg jobbszárnyán foglaltel állásokat. Röviddel a támadás megindulása után a hadosztály Censtochowa - nál áttörte a lengyel állásokat, és kelet felé tört előre, Koniespol - on keresztül. Itt, szeptember 6 -án elsesztették az első Pz.kpfw. 38(t) - t; egy lengyel 37 mm - es páncéltörő ágyú lőtte ki. Koniespol elfoglalása után a hadosztály átlépte a Pilica folyót, tovább vonult keleti irányba, majd északnak fordult a Visztula mellett, hogy elvágja a Radomi felől visszavonuló lengyelek útját. Dél felől megközelitette Varsót, majd szeptember közepén a lenygelek Bzura - i ellentámadása idején Varsótól nyugatra harcolt. Néhány nappal később a 3. hadosztály harcai Modlin ostromával értek véget. A 67. páncélos zászlóalj hét Pz.kpfw. 38(t) -t veszitett a lengyel hadjárat alatt, de az összes sérült harckocsit meg lehetett később javitani. A tipus ettől függetlenül remekül bevált; jól birta a tábori körülményeket, technikai hibák pedig szinte egyáltalán nem fordultak első nála; nagyon megbizható és massziv volt. A páncélja ellenállt a gyalogsági fegyvereknek, de a 20 és 37 mm -es páncéltörő ágyúk találatainak pusztitó hatásuk volt, ezért a hadjárat után megerősiteték a tank páncélzatát a kritikus helyeken. 1939 végén a 3. könnyű hadosztályt átnevezték 8. páncélos hadosztállyá, a 67. páncélos zászlóaljat pedig ezreddé bővitették, és a 10. számot kapta. Az újonnan megalakult 7. páncélos hadosztály 25. páncélos ezredét szintén Pz.kpfw. 38(t) - kkel szerelték fel. Az LT vz. 38 következő, egyben leghiresebb háborús kalandja a "Gelb" - hadművelet volt, Nyugat - Európa lerohanása. 1940 május 10- én a 7. páncélos hadosztály (Rommel vezérőrnagy) 91 Pz.kpfw. 38(t) - vel rendelkezett, a 8. páncélos hadosztály (Kuntzen vezérőrnagy) pedig 116 Pz.kpfw. 38(t) - vel. A 7. páncélos hadosztály a XV. hadtesthez és a 4. hadsereghez tartozott, a 8. pedig a XLI. páncélos hadtesthez és a 12. hadsereghez. E hadseregek az "A" hadseregcsoport alárendeltségében a belga és a luxemburgi határon foglaltak el állásokat. Az volt a a feladatuk, hogy észak felől, a Maginot - vonal megkerülésével lerohaják a francia hadsereget. A támadás megindulása után Rommel 7. hadosztálya nagyobb nehézségek nélkül tört előre, és már május 14 - én átlépte a Maas folyót, Namur és Dinant között, miközben Ermenton körzetében összecsapott a francia 1. páncélos hadosztállyal. Annak ellenére, hogy e franciák 70 Char B 1 bis közepes harckocsival és 90 Hotchkiss H-35 - ös könnyú harckocsival rendelkeztek, Rommel ügyes taktikával, 3 napos harcban teljesen felmorzsolta a franciákat. Május 16 - án a 7. hadosztály átlépte a francia határt, és folytatta az 1. hadosztály maradékának üldözését, miközben harcba keveredett a szintén francia 1. motorizált könnyű hadosztállyal is, amelynek 50% - os veszteséget okozott. Rommel május 20 - án elérte Arras városát, ahol már felsorakoztak ellene az angol 4. és 7. páncélos ezredek, összesen 74 Matilda tipusú közepes harckocsival. Súlyos harcok után az angolok visszavonultak, 46 kilőtt tankot hagyva a csatamezőn, mig a németek 6 Pz.kpfw. 38(t) - t és 89 embert vesztettek. Június elején a németek tovább nyomultak előre, és június 5 - én hidfőállást hoztak létre a Somme folyó déli partján, de a siker továbbfejlesztésénél a Pzkpfw IV - es tankok kivétel nélkül elekadtak a mocsaras terepen. Csak a Pz.kpfw. 38(t) - k vették sikerrel ezt az akadályt is; egyik sem ragadt bele a sárba. Négy nappal később Rommel tankjai már a Szajnánál álltak, június 12 - én pedig már kiértek a La manche csatorna partjára, és utólsó harcaikat Cherbourg közelében vivták az evakuálásra készülő angolok utóvédjeivel. Hasonlóan sikeres volt a 8. hadosztály is, amely Guderian XIX. páncélos hadtestével együtt az Ardeneken keresztül tört előre a Meuse folyó felé. Kétnapos harc után a 8. hadosztály átlépte a Meuse folyót, és elérte a 65 km - rel távolabb fekvő Moncornet - t. A következő estén már az Oise folyónál járt, ezt átlépve Moudicourt - nál megütközött a 36. angol dandárral, három nappal később pedig már St. Omer - nál állt, 40 km - re délre Dunkerque - től. Itt állitotta meg őket Hitler parancsa. Ezután visszafordultak, és június 10 - én Rethel - nél átkeltek az Aisne folyón, és dél felé támadtak. Június 21 - ére bevették Epinal erődjét, három nappal később pedig Fraciaország feltétel nélkül kapitulált. A nyugati hadjáratban a 7. és a 8. hadosztály összesen 54 Pz.kpfw. 38(t) - t vesztette, de csak hatot kellett teljesen leirni, a többit megjavitották. 1941 tavszán a 8. páncélos hadosztály részt vett Jugoszlávia lerohanásában is. Ekkor 118 Pz.kpfw. 38(t) tartozott az állományába. Az XLVI. motorizált hadtest állományába tartozó hadosztály a 2. hadsereggel együtt Magyarország területéről indult meg, 1941 április 5 - én. Horvátországon és Szlavónián keresztül Belgrád felé támadtak. A gyenge és széthullóban levő jugoszláv hadsereg nem volt komoly ellenfél a harckocsik számára, anál rosszabb volt viszont a tagolt terep és a rossz utak. A 8. hadosztály Belgrád bevétele után délnek haladt tovább, Valjevo - n és Niksic - en keresztül az Adriai - tenger felé. A tengerpartot 660 km - es út megtétele után értek el, és a hadosztály harckocsijai közül csak a Pz.kpfw. 38(t) - k birták ki az utat; egy sem hibásodott meg közülük, mig a Pzkpfw IV - esek és Pzkpfw II - esek sorban kiestek, technikai hibák miatt. A Barbarossa - hadművelet meginditásakor a Wehrmacht igénybe vette az összes rendelkezésre álló harckocsiját, mert a Szovjetunió hatalmas harckocsipotenciállal rendelkezett, és ezt az erőt minél hamarabb semlegesiteni kellett. Németország és szövetségesei kb. 3500 tankot tudtak bevetni a hadművelet meginditásakor. Ezzel szemben a szovjetek kb. 12 000, változó minőségű és technikai állapotú harckocsival rendelkeztek. A Wehrmachtnak ekkor 660 Pz.kpfw. 38(t) - je volt. A 7. páncélos hadosztály 167, a 8. pc. ho. 118 Praga harckocsival támadta a Szovjetuniót, a három újonnan felállitott páncélos hadosztály, a 12., 19. és a 20. pedig 109, 110 és 121 db. Pz.kpfw. 38(t) - el. A támadás 1941 június 22 - én indult. A 8. páncélos hadosztály a 4. páncéloscsoportnak volt alárendelve, és Kelet - Poroszországból kiindulva a szovjet-német határ északi részén támadott. A támadás gyorsan haladt előre, a szovjet 1. és 3. motorizált hadtestestek ellentámadásai a 4. páncéloscsoport ellen rendre kudarcba fulladtak. A 8. páncélos hadosztály egységei már június 26 - án elérték Daugavapils - et, átkeltek a Nyugati - Dvinán, és július első felében elfoglalták Pszkovot. Ezután Novgorod felé törtek előre, a város elfoglalása után pedig délről megközelitették Leningrádot, de innen nem tudtak tovább előretörni. A frontvonal stabilizálása után kivonták az itteni harcokból a 4. páncéloscsoportot, és Moszkva alá szállitották, hogy a 2. és 3. páncéloscsoportta együttműködve áttörje az orosz főváros köré épitett védővonalat. A többi Pz.kpfw. 38(t) a "Közép" - hadseregcsoport alárendeltségében rohamozott; a 3. páncéloscsoport lengyel területről indult és Minszk felé támadott. Négynapos harc után bevette a várost, utána pedig részt vettek a Szmolenszk és Vjazma környéki bekeritő hadműveletekben. Ezekben a katlancsatákban szovjet katonák százezrei estek fogságba, és a németek több ezer harckocsit és ágyút zsákmányoltak. 1941 őszén a 3. páncéloscsoport északnak fordult, bevette Kalinyint, Klint és Volokalamszkot. Észak felől látótávolságra megközelitette Moszkvát. De a hamarosan beköszöntő hideg és az egyre szlárdabb orosz ellenállás kimeritette a páncélos hadosztályok támadási potenciálját, és nem tudtak tovább előrenyomulni. A december elején meginduló orosz ellentámadás visszavetette a Wehrmachtot; a német hadseregnek helyenként 600 km - t kellett visszavonulnia. A németek a vesztes moszkvai csata után levonták a megfelelő tanulságokat; hamar világossá vált, hogy a 37 mm - es ágyúval ellátott könnyűharckocsik már nem játszhatnak jelentős szerepet a harcokban. A kiváló orosz T-34 - esek esélyt sem adtak a német könnyűharckocsiknak, ezért 1942 januárjától kezdve lassanként kivonták az első vonalból a Pz.kpfw. 38(t) - t. 1942 és 1943 folyamán a Pz.kpfw. 38(t) - k fokozatosan Marder III - as páncélosvadászokká váltak a tábori szerelőműhelyekben. Kisebb mértékben még harcokban is részt vettek, pl. 1942 februárjában Oroszország déli részén, a Krimben, majd Kubanyban küzdöttek a szovjetek ellen. 1942 - ben a Wehrmacht 196 Pz.kpfw. 38(t) - t tartott nyilván, és még 1943 - ban is 96 darabot. Az utólsó adat 1945 márciusából származik, eszerint 150 db. harcképes Pz.kpfw. 38(t) volt a Wehrmacht nyilvántartásában. Ekkor már a tank harcértéke gyakorlatilag nulla volt, de ettől függetlenül lehetséges, hogy néhány territoriális egység keretein belül még részt vett az utólsó kétségbeesett harcokban. Magyarország A magyar gyors hadtest két páncélos dandárral vett részt a Szovjetunió elleni támadásban. Ezek a dandárok Toldi köönyűharckocsikkal, Ansaldo törpeharckocsikkal és Csaba páncélautókkal voltak ellátva, és 1941 novemberére elvesztették tankjaiknak 80 % - át. A dandárokat visszavonták Magyarországra, és a honvédség vezérkarának döntése értelmében hadosztályokká fejlesztették őket. A németek 1942 elején 108 db. Pz.kpfw. 38(t) - t szabaditottak fel a magyarok számára, ezekkel kellett felfegyverezni az alakulófélben lévő 1. páncélos hadosztályt. A harckocsikat a bécsi raktárakból szállitották Esztergomba - itt formálódott az 1. páncélos hadosztály. 1942 nyarán az 1. páncélos hadosztályt a 2. magyyra hadsereg részeként Oroszországba helyezték. A magyar harckocsihaderőt ekkor 89 db. T-38 (Pz.kpfw. 38(t)), 22. Pzkpfw IV Ausf. F, és további 54 db. magyar gyártmányú harckocsi alkotta. A harckocsikat 1942 június 18 - án vetették először harcba, a front déli részén, Uriv mellett. A harcok súlyosságát mutatja, hogy szeptemberre az 1. páncélos hadosztály már annyira meg volt tépázva, hogy vissza kellet vonni az első vonalból. De a 2. hadsereg részeként továbbra is Oroszországban maradt, és a Don - kanyarban foglalt el védelmi állásokat. Az 1943 január 12 - i orosz offenziva lehengerelte a magyarokat; az 1. páncélos hadosztály néhány nap alatt gyakorlatilag megszűnt létezni. Csak 6 harckocsinak sikerült visszavergődnie Magyarországra - 3 darab Toldi könnyűharckocsinak és szintén három Nimród páncélosvadásznak. Ezt követően a magyar hadseregnek csak 22 db. T-38 - asa maradt. A harcokban e tankok már nem vettek részt, csak a kiképzőegységeknél szolgáltak. Románia Az Antonescu marsall vezette Románia a németek legigyekvőbb szövetségese volt a a háború elején. Mint ilyen, nagy erőkkel vett részt a Szovjetunió lerohanásában, de egészen 1942 végéig kénytelen volt megelégedni azzal akiöregedett harckocsiparkkal, amit még a harmincas évek végén állitott fel (©koda R-2, Renault R-35). Miután a Vörös Hadsereg Sztálingrádnál teljesen szétverte az egyetlen román páncélos hadosztályt, a németek 1943 elején 50 Pz.kpfw. 38(t) - t adományoztak a románoknak, akikezután három pánclélos századot alakitottak belőlük; mindegyiket 15 harckocsival szerelték fel. A maradék öt tank képezte a tartalékot. 1943 júliusában Kubanyba helyezték át a román harckocsiszázadokat, a nyári harcokban itt 7 járművet vesztettek. Röviddel ezután visszavonták őket a Krimbe, innen pedig 1943 novemberében Romániába evakuálták a harckocsik nagy részét. 1944 áprilisában már csak 11 T-38 volt a Krimben - a vörös Hadsereg ekkor 150 tankkal rohamozta a Krim - félsziget szárazföldi bejáratát képező Perekopi - szorost. A félszigetet védő németek és románok súlyos védekező harcokat vivtak, és ezek alatt fokozatosan elvesztették az összes T-38 -ast. A megmaradt 20 db. T-38 - as Bukarestben szolgált, és amikor 1944 augusztus 23 - án Romániában fordulat következett be, a T-38 - asok már az első órákban bekapcsolódtak anémetek elleni harcokba. Bukarestben és a város környékén királyi gárdát támogatták a stratégiai fontosságú pontok elfoglalásában. A román egységek ezután Csehszlovákia területén harcoltak tovább, nem túl sikeresen; a szedett - vedett,kiöregedett tankokkal ellátott 2. páncélos ezred súlyos veszteségeket szenvedett a Vág és Garam folyók átkelésénél. A háború után biztosan maradtak Romániában üzemképtelen T-38 - asok, mert a román hadügyminisztérium röviddel a háború után pótalkatrészeket rendelt a Praga gépgyártól. Bulgária Ez a kis balkáni állam 1941 március 1 - jén csatlakozott a Tengelyhez; annak ellenére, hogy a háború alatt sikerült többé - kevésbé semlegesnek maradnia, jelentős területeket foglalt el a vele szomszédos vesztes államok (Jugoszlávia, Görögország)területéből. A németek, cserébe az óvatos bolgár támogatásért, időnként a gazdag nyugat - európai hadizsákmány morzsáival jutalmazták Bulgáriát. 1941 és 1942 folyamán a bolgárok fokozatosan 36 db. LT vz. 35 - ös ©koda harckocsit kaptak, 65 db. francia tankkal egyetemben. 1943 májusában 10 darab Pz.kpfw. 38(t) - t vásároltak a németek bécsi harckocsiraktárából. A "zsugori" németek másfél millió márkára "vágták meg" őket; ez nem volt kis összeg, különösen ha figyelembe vesszük, hogy e tankok jobbára lestrapált, használt gépek voltak. 1944 elején a németek további tankokat, csaknem száz Pzkpfw IV - est adtak a bolgároknak, ez már elég volt ahoz, hogy egy harckocsidandárt szervezzenek belőlük; a dandár három könnyűharckocsi - századot is magában foglalt, ezekből kettő ©koda, egy pedig Praga harckocsikkal volt felszerelve. Amikor a közeledő Vörös Hadsereg nyomására a bolgárok 1944 szeptember 8 - án hadat üzentek a németeknek, ez a dandár volt a bolgár hadsereg leginkább harcképes egysége. Szeptember 17 - ére a bolgároknak sikerült összpontositaniuk a harckocsikat a jugoszláviai Pirot - ban, és röviddel ezután támadásba mentek át, Nią felé nyomultak. De a németek csapdába csalták őket, és a bolgárok egy századnyi Pzkpfw IV elvesztése után kénytelenek voltak visszavonulni. Október elején megismételték a támadást, és ezúttal elérték Prepolac községet. Ennek ostrománál a könnyű LT vz. 38 - asok jobban boldobultak a hegyes terepen, mint a nehézkes Pzkpfw IV - esek. Ugyanez ismétlődött meg október 20 - án Kiselja Banja falunál, ahol a mozgékony LT vz. 38 - asok felmentek a meredek domboldalakon, megkerülték és hátulról támadták meg a német védőket, megnyitva ezzel az utat Mitrovica felé. A harcok után, 1944/45 telén a dandárt visszavonták Szófiába. A veszteségek összegzésénél a bolgár hadsereg három darab LT vz. 38 - ast irt le teljesen, a maradék hetet tartalékállományba helyezte. Ezután már csak kiképzésre használták ezeket a harckocsikat, egészen az ötvenes évek elejéig. Csehszlovákia, 1945 után A csehszlovák hadsereg hét évet várt a saját 38 - as mintájú könnyű harckocsijára. Igaz, hogy a tank gyártásával a ČKD már 1943- ban leállt, de még 1945 - ben is kaptak vissza a harcmezőről meghibásodott LT vz. 38 - asokat. Igy a háború után újjáalakuló csehszlovák hadsereg, jobb hiján, LT vz. 38 - asokat kapott. A tank jelzését LT-38/37 - re változtatták, (a másik szám az ágyú tipusát jelezte), és összesen 38 darabot sikerült harcképessé tenni a műhelyekben. Ekkorra ezek a tankok már régen maguk mögött tudhatták fénykorukat; nem képviseltek különösebb erőt. A csehszlovákok 1947 - ben még bevetették őket a szlovák hegyekben, az ukrán nacionalista bandák ellen, akik terrorizálták a civil lakosságot. A harcok végeztével lassanként kiselejtezték és beolvasztották őket. Csak két példányuk maradt épen a mai Csehország és Szlovákia területén. Egyikük a besztercebányai Szlovák Nemzeti Felkelés múzeumában található, a másik a csehországi Leąany - i haditechnikai múzeumban kapott helyet; a gondosan restaurált harckocsi teljesen üzemképes. Alighanem ez az egyetlen működőképes példány az egész világon.